Buhera Mátrix

A hovatartozás első, számomra megmagyarázhatatlan válaszútja elé általános iskolában kerültem, amikor valaki nekem szegezte a kérdést, brosszos vagy depeses? Ez akkor úgy hangzott nekem, mint a tökfőzeléket vagy spenótot kérsz ebédre alternatívája. Az osztályunkat ugyanis az előbbi kérdés alapvetően osztotta meg. A depesesek feketében jártak, aminek az volt az előnye, hogy kevesebbet kellett mosni, a brosszosok meg színes cipőfűzőt hordtak, ami viszont az égvilágon semmi előnnyel nem bírt. Az univerzum lényegét két rövid poémában fogalmazták meg a szekértáborok. Az első szerint: ,,Depeche Mode az életünk, Martin Gore az istenünk.", míg az ellenzék: ,,Árokparton ül egy pocok, depesmódos szopni kocog." két-ütemű nyolcasba sűrítette filozófiáját. Nekem, meg kell hogy valljam, a kedvencem a Queen volt, így a szekértáborokon kívül rekedtem. Ezzel sikerült elérnem, hogy a brosszosok hülye depesesnek, a depesesek pedig hülye brosszosnak skatulyázzanak be. Nekik ugyanis más alternatíva nem létezett. Túlélve mindkét együttes virágkorát, az elmúlt években minden nap legalább ötször tették fel nekem a kérdést, fideszes vagy (inkluzíve madöf), vagy maszopos (inkluzíve szadesz). Mintha ez lenne az, ami emberi minőségemet, a beszélgetés további menetét, vagy esetleg a következő rundó sör kifizetését befolyásolja. Litkai Gergely 1976-ban született Budapesten. Bevallása szerint humorista, újságíró, ötletember, jogász; manapság egyikkel se illik dicsekedni. A rádiókabaré konferansziéja és rendszeres szereplője, a szakma mint tehetséges, ifjú kollégát tartja őt számon, ám ez szerinte olyan, mint mikor valakire azt mondják: vidéki, de tiszta. Ez a kötet a Hócipő, az Alibi, a Kisalföld és a Haszon című lapok hasábjain megjelent írásait tartalmazza, valamint néhány nagy sikerű konferanszt, tévés paródiát. Ebben a médiás sztárvilágban a szerző fő erényének azt tartja, hogy eddig még nem írtak róla könyvet. A szerző egyébként szemüveges, ám ezt a kötet végén se árulja el.