Az ezerarcú Én

A könyv azokat a módokat és stratégiákat elemzi, amelyekkel az emberek formálják, védelmezik, "építik" saját énjüket mindennapi életük során. A hangsúly e folyamat mindennapi jellegén van. Arra a hipotézisre épül, mely szerint az emberi lények két szinten léteznek: egyidejűleg két dráma szereplői. Mindennapi életük "triviális" felszínén dolgoznak, nevelik gyerekeiket, lakásra gyűjtenek, kertészkednek, közlekednek, élik az életüket. Ugyanakkor, ezzel egy időben szereplői egy másik drámának, létük "egzisztenciális drámájának" is, anélkül hogy erről feltétlenül tudomásuk volna. Építik személyiségüket, igyekeznek kiteljesíteni önmagukat és életüket, küzdenek az idővel, az elmúlással, az emberlét úgynevezett végső kérdéseivel. A könyv e két szint kölcsönhatását vizsgálja az emberek mindennapi életében. Az elemzés kerete nem az emberi-társadalmi lét általában, hanem a kibontakozóban lévő "fogyasztói civilizáció", amelyben az önmagát építeni és kiteljesíteni akaró embernek gyökeresen új problémákkal és kihívásokkal kell megküzdenie.