Az empátia - A beleélés lélektana (Az empátia kommunikációs alapjai - Az empátia kialakulása a személyiségfejlődés során)

A könyvet eredetileg bizonytalanul, kételyekkel telve bocsátottam útjára. Nem tudtam, van-e szükség ilyenfajta munkára, kivált-e érdeklődést a szakemberek szűk körén kívül is. Kellemes meglepetés volt, hogy az első kiadás tízezer példánya nagyon gyorsan elfogyott, és a legkülönbözőbb területekről érkeztek jelzések felhasználásáról. Tanulságos, figyelemre méltó ismertetések jelentek meg róla. Örültem annak, hogy a legjobb elemző recenziók nem a pszichológiai vagy társadalomtudományi szaksajtóban jelentek meg, hanem más tudományok fórumaiban (például értő, mélyenszántó elemzést közölt a Literatura), és az igazi kritikák is inkább napilapokban bukkantak fel (például a Népszabadságban). Örültem annak is, hogy tanárok, szülők, egyszerű emberek fogadták legszívesebben a könyvet, mint ezt leveleik és személyes reflexióik mutatták. Az empátia fogalma, amellyel saját írásaimon kívül magyar nyelven korábban alig találkoztam, és amelyről magyarul nem jelent még meg közlemény, csakhamar az értelmiség köznapi kifejezése lett. Lehet-e jobb bizonyítéka ennél annak a ténynek, hogy a beleérző megismerés, megértés korunk egyik fontos problémája? Bizonyíthatja-e jobban valami a könyv létjogosultságát?