Az ember útja

Mintegy 60 ezer évvel ezelőtt egy ember, velünk szinte minden fontosabb tulajdonságában megegyező lény járta be Afrika földjét. Az összes ma élő ember az ő leszármazottja. Vajon hogyan válhatott ez a teremtmény mindnyájunk közös apjává? Mi történt a többiek utódaival? Mi módon alakult ki az emberiség jelentős változatossága, ha csupán egyetlen történelem előtti ősben osztozunk? Érdekfeszítő könyvében Spencer Wells feltárja az igazságot arról, hogy őseink ott rejtőznek genetikai kódjainkban. Bemutatja a populációbiológia élenjáró tudományát, amely lehetővé tette a régmúltban élt emberek (valamint ellenségeik, szeretteik, tanítóik) lakóhelyének felfedezését, és amely végül megalkotta az emberiség családfáját. Az új tudományág eredményeit felhasználva Az Ember útja megdöbbentő tényeket tár elénk: valaha igenis élt egy valóságos Ádám és egy valóságos Éva - az utóbbi kicsit korábban, úgy 80 ezer évvel ezelőtt érkezett. Megtudjuk, hogy a föld legősibb genetikai markereit a Kalahári-sivatag busmanjai hordozzák; hogy az Y-kromoszóma felhasználásával nyomon lehet követni az emberi faj kirajzását Afrikából Eurázsiába; hogy a magas hegységek szó szerint kettévágtak populációkat, és ezzel eltérő típusok kialakulását idézték elő; hogy a neandervölgyi emberek bizonyosan nem közvetlen őseink, hanem evolúciós zsákutcába futottak; és végül, hogy az amerikai őslakosság teljes genetikai készlete mindössze 10 emberőstől ered. A feltárt tények nem csupán a régészet és a történelmi eszmefuttatások eredményein alapulnak, de humángenetikai vizsgálatokon is, feleletet adva számos olyan kérdésre, melyekre évszázadokon át hiába kerestük a választ.