Aranyborjú

A húszas évek végén két fiatal szovjet író közreadta közösen írott regényét, a Tizenkét szék-et; az országos könyvsikert nem sokkal utóbb követte a folytatás: az Aranyborjú. Ez a két regény új jelenség a XX. század világirodalmában: a megváltozott társadalmi környezetben felbukkanó visszás jelenségek szocialista fogantatású szatírája. S mindjárt hozzá is tehetjük: ebben mindmáig senki sem alkotott Ilfnél és Petrovnál jobbat. A szerzőpár e világsikerű regényeiben megfontolások és óvatoskodó mérlegelések nélkül, az akkori társadalom igazi, égető kérdéseit, torz vonásait, jellegzetes figuráit ragadja meg, s a groteszk nagyítás tükrében leleplez mindent, aminek el kellett tűnnie az akkor még alig tízesztendős szovjet állam életéből. Ezúttal az önmagában is kerek egészet alkotó Aranyborjú című regényt jelentetjük meg. Az immáron klasszikus regényalaknak számító, nagystílű szélhámos, Osztap Bender kalandjai pompás mulatságot szereznek a mai olvasónak is.