Aki feltámadott

Bárány Tamás új regényének középpontjában az emberiség Megváltójának örök alakja áll, aki időről időre megjelenik a földön, hogy tiszte szerint megváltsa a szenvedő emberiséget. A regény hőse hétköznapi emberként él a huszadik század végének egyik európai nagyvárosában, és amikor - éppen a harmincadik születésnapján - észleli magán a kiválasztottság jeleit, kétségbeesve tiltakozik legújabb elhivattatása ellen. Ám hiába ózkodik a küldetéstől, meg kell értenie, hogy semmit nem tehet kiválasztott volta ellen... Ettől kezdve az író végigjárja velünk az ősidőktől napjainkig követhető emberi történelem egy-egy nagy állomását. A kőkori emberáldozattól Ech-n-Atón fáraó korán át, Mózes és Buddha fellépésétől Krisztus kereszthaláláig, majd ismét a mi zaklatott, fölbolydult világunkig. A kiválasztott mintegy tanulmányozza a múltat és jelent, így tűnik föl a legendák és mítoszok ködébe vesző história egy-egy magaslati pontján, hol fő-, hol mellékalakként, az események szemlélőjének, vagy épp alakítójának mezében. Ez az alakváltás geográfiailag is széles térben történik: a bibiliai tájakon, majd a Távol-Keleten és Közel-Kelet buddhista, mohamedán gyújtópontjaiban, s ismét a nékünk otthonosabb európai történelem színhelyein. Ő - ahogyan az író lélekben-szellemben örök humánum szerepet cserélő megtestesítőjét nevezi - félreérthetetlen és világos jelkép. Túl vallásokon és felekezeteken, az erkölcsi szférát hordozza és mutatja föl a hatalom megszállottaival, a barbárság és amoralitás rémtetteivel szemben.