A zene racionális és szociológiai alapjai

Weber a zene és a társadalom különben is nehezen feltárható kapcsolatát az akusztika, a zeneelmélet, a zeneesztétika és saját filozófiai fogalmi apparátusával ragadja meg, és a rá jellemző széleskörű kitekintéssel a zenetörténet és az etnográfia akkor elérhető legszélesebb alapjaira helyezi. Eduard Baumgarten felidézi, hogy Wagner Trisztán partitúrájának első olvasása közben Weber megjegyezte: ,,Erre az írástechnikára volna nekem is szükségem, hogy végre mindazt, ami egymástól el van választva, egymás mellé helyezve és mégis egyszerre tudjam kimondani." A zene racionális és szociológiai alapjai ennek az ars poeticának a jegyében született, és ennek köszönhetően kétszeresen izgalmas olvasmány. Fordította, valamint az utószót és a jegyzeteket írta: Tokaji András Tartalomjegyzék: I. RÉSZ A ZENE RACIONALIZÁLÁSA A HANGRENDSZEREKBEN (Pszichoakusztikai és zeneelméleti fejezetek) Diatónia és kromatika A tonalitás elve A harmóniai racionalizálás határai Pentatónia Kromatika és enharmónia Primitív dallamiság Hangközök, hangsorok, hangnemek A dallam racionalizálásának stádiumai A modern tonalitás alapjainak lerakása A hangrendszerek belső feszültsége A nyugati többszólamúság fejlődése. Polifónia Kíséret, kiegészítés, interpretáció A hangrendszer és a temperált diatónia racionalizálása Temperálás II.RÉSZ A ZENE RACIONÁLIS ALAPJAI A HANGSZEREK VILÁGÁBAN (Hangszertörténeti fejezetek) A vonós hangszerek Az orgona A zongora JEGYZETEK UTÓSZÓ (Tokaji András)