A negyvenéves férfi naplója

Fülszöveg Márai Sándor ezekkel a sorokkal fedezi fel a magyar közönség számára Guéhennót: "Jean Guéhenno írta azt a francia könyvet, melynek "A negyvenéves férfi naplója" a címe; s emlékét nem tudom elfeledni. Mintha sorsomról olvastam volna ebben az írásban. Hónapok óta hallom e könyv hangját, álmomban is. Olyan erővel, szomorúsággal szól, ahogy soha még emberi lélek nem szólt hozzám. Ez a könyv nem életrajz, nem is regény; egy ember elmondja, hogyan lett negyvenéves, mit vár, mitől fél e világban? Guéhenno proletárcsaládból született, az École Normale növendéke volt s valamilyen szerény hivatalnokságból tépte ki a háború. Addig valamilyen klasszikus ködben élt. Hirdette és tanulta, hogy a világ feltarthatatlanul halad előre, a célszerű, az erkölcsös, az emberi, a szép eszményei felé. A társadalmi szerkezet óriási lehetőségeket ígér. A húszéves Guéhenno, s millió és millió sorstársa Európában nemcsak szenvedett és meghalt a csalódásban, hanem, ami mindennél kegyetlenebb sors, életben maradt és szégyelte magát ez életért. A csalódás, melyet e "nemzedék" hordoz, oly mély és fájdalmas, hogy legtöbben beszélni sem mernek róla. Ez a hallgatag nemzedék. A negyvenéves férfi abban a koban van, mikor át kell vennie apái hagyatékát. De örökös talán soha nem érezte így felelősségét, mint ez a nemzedék érzi. Mikor az életet kellett volna megismernie, megismerte a halált. Sorsáról ritkán beszél. Család, osztály, nemzet, az európai sorsközösség, mindenki reá tekint, tőle várja a csodát. De mikor éppen ezt vették el tőle, húsz év előtt: a csodát, a hitet az életben, hitet az eszményekben, melyek fenséges feszítőerővel töltik meg az élet brutális kalandját."