A maharadzsa kincse (Kragh Allan első kalandja )

Lirai előhang - Regényhős, kalandok sorának hőse, nem olyan az, mintha dőre képtelenséget beszélne valaki? Ki az, aki regényekben hisz, olyanokban, amelyek a való életben történnek meg, ki hisz abban,- hogy vannak még a világon kalandok is? A kaland, mondották már a tizennyolcadik században, meghalt kétszáz esztendeje. A renaissance korában, igen, akkor még voltak kalandok! Kalandokról beszél a mai világban, mondják ismét a tizenkilencedik században, haha! Elnézést kérek... A kalandok meghaltak Napoleonnal, a hússá és vérré vált kalanddal együtt. Napoleon korában, igen, akkor még voltak kalandok. De manapság! Nem, nem, igazán elnézést kérek Kragh Allan úr kora a huszadik századra esett, tudniillik életének az a része, melyet csakugyan saját korának nevezhetett. Ő tudniillik 1885-ben született s bár életünk első tizenöt évét utóbb, egyet sóhajtva, majdnem mindig legboldogabb éveinknek szoktuk mondani, mégis kétség fér hozzá, hogy a maguk idejében csakugyan boldognak tartottuk-e...