A kislány és a cigaretta

"Azt figyeli meg és írja le, amit lát. Mintha azt akarná mondani: mitévők legyünk, ha nincs remény megváltoztatnunk ezt a szerethetetlen világot? Ne hagyjuk magunkat becsapni. Lássunk és tudjunk. Tudjunk és lássunk"- nem kisebb pályatárs írta ezeket a sorokat néhány éve a fiatal és egyre népszerűbb Benoît Duteurtre-ről, mint Milan Kundera. Az új, szatirikus Duteurtre-regény mintha nem arról szólna, amit írója "lát". Színhelye egy meghatározhatatlan város, amely mintha az Egyesült Államokból és Európából lenne összegyúrva. A legkülönfélébb nevű és származású emberek járnak-kelnek benne (többek között a George Bush sugárúton), akiket a közös fizetőeszközön kívül (eurodollar) két nagy eszme tart össze: a dohányzás gyűlölete és a gyermekek felsőbbrendűségébe vetett hit. Főhősének sajnos nincs szerencséje, ugyanis dohányzik, és nem szereti a gyerekeket. Kilóg a sorból, s ez egyik napról a másikra a társadalom perifériájára száműzi a jól szituált önkormányzati tanácsadót. Egy nap ugyanis, ahogy eléggé el nem ítélhető módon a munkahelyi WC-be zárkózna, hogy rágyújtson, egy kislány rányitja az ajtót. Néhány napon belül előzetes letartóztatásban találja magát pedofília vádjával. Kétségbeesett védekezése nem sokat használ, mindenki azzal torkolja le, hogy egy gyerek állítása nem vonható kétségbe, hiszen a gyerekek sohasem hazudnak. Egyik bizarr fordulat a másikat követi, Duteurtre azonban higgadt komolysággal, logikus következetességgel és továbbra is kérlelhetetlen éleslátással viszi végig elképesztő ötleteit. E miatt aztán sikerül is valóban borzongatóvá varázsolnia ezt a nem is annyira utópisztikus társadalmat, amely a gyermeki gügyögést választja filozófiául.