A karabélyos tündér

A helyszín Beleville, Párizs olvasztótégelye, a nyolcvanas évek közepén. A történet magja egy izgalmas, fordulatos bűnügy, ám a mű messze túlnő a szó szoros értelmében vett bűnügyi regény keretein. Az író szatirikus humora, utánozhatatlanul eredeti stílusa, művészi igénnyel jellemzett, vérbő alakjai, a börleszk határát súroló, de mégis valóságos szituációk a kötetet lebilincselő, izgalmas olvasmánnyá teszik. Ha öregasszonyok tejfelesszájuakra lövöldöznek, ha aggastyánok belövik magukat, mint a kamaszok, ha rendőrfelügyelők zsebtolvajlásra tanítják unokáikat, és mindezek tetejébe azt mondják, az egész az én hibám, akkor föl kell tennem a kérdést: hova jutottunk? Imigyen tépelődik Benjamin Malausséne, a hivatásos bűnbak, anyja számtalan gyermekének eltartója és nevelője, lágy szívű szállásadója a főváros agyonkábítószerezett vénembereinek, hűséges szerető, rendíthetetlen jó barát, epileptikus kutyusának gondos gazdája, egyszóval: maga a megtestesült ártatlanság, és mégis... mégis ő az ideális bűnös Párizs összes zsarujának szemében. A karabélyos tündér Daniel Pennac különös családregényének, a Malausséne-sagának második darabja. Bár sok a közös vonás az első kötettel, a Foglalkozása: bűnbak-kal, ennek ismerete nélkül is élvezhető olvasmány.