A fűkunyhóból

Kamo no Chomei, a japán császári udvar elismert költője remeteségbe vonultan írta meg 1212-ben feljegyzéseit, egy rendkívül hányattatott életút megrendítő erejű összegzéseként. Az esszé, amelynek középpontjában a mulandósággal szembenéző ember áll, Donald Keene szavai szerint "talán a legtökéletesebb irodalmi mű, amelyet japán nyelven írtak". Előképként szolgált számára a hivatalnok, Yoshishige no Yasutane 982-ből származó, kínai nyelvű írása, amely a hanyatlásnak indult császárváros lenyűgöző képein keresztül vezeti olvasóit az elveszett életrend megtalálása felé. Az egyszerre fegyelmezett és költői remekmű rövidsége ellenére is képes egy igen összetett korszak tömör foglalatát nyújtani. A harmadik szöveg egy kései utódé. Basil Bunting több mint hétszáz év távlatából, az 1930-as években, egy olasz fordítás nyomán formálta verssé Chomei elégikus számvetését. Octavio Paz szerint "a modern angol költészet egyik legjobb verse ez a rendkívüli parafrázis". A Hojoki negyven európai nyelvű fordításban olvasható, többek között angolul, németül, oroszul, olaszul, de csehül, katalánul, szerbül, eszperantóul is. Magyarul, akárcsak kötetünk másik két szövege, most jelenik meg először.