A fekete tulipán - Hevesi Sándor fordítása (Horizont Könyvek)

A dús fantáziájú francia regényíró ezúttal Hollandiába vezeti olvasóit, és - jó szokása szerint - valóságos történelmi keretben meséli el két soha nem élt ember valószínűtlen, de megindító szerelmének kedvesen naiv történetét. Mert igaz a Witt fivérek és Orániai Vilmos történelmi figurája, de már Van Baerle nevét hiába is keresnénk a lexikonban; nem találnánk sem őt, sem fekete tulipánját. De hiszen éppen ez a színes képzelet az, ami Dumas írásaiban úgy magával ragadja minden olvasóját. Jókai például azt vallja, hogy Dumas művei indították regényírásra, Petőfi rajong érte, mert oly szépnek festi az életet, hogy az ő mesevilágában az ember édesnek érzi a bánatot, a szegénységet, vagy akár a vérpadot is. Cornelius van Baerle ugyan nem ezért és nem is önként választja a vértanúságot, inkább a szakmájába merült, "tulipomániás" tudós világtól elrugaszkodott életmódja az oka, hogy útja a vesztőhelyre visz. Ám a regényből mégsem lesz tragédia: Dumas igazságszeretete, optimizmusa végül is idillé formálja. TARTALOM: A hálás nép 5 A két fivér 14 Jan de Witt tanítványa 24 A gyilkosok 33 A tulipánkedvelő és szomszédja 42 A tulipánkertész gyűlölete 51 A boldog ember megismerkedik a boldogtalannal 60 Ellenséges betörés 70 A családi cella 77 A börtönőr lánya 81 Cornelius van Baerle testamentuma 86 A kivégzés 98 Mi ment végbe eközben az egyik néző lelkében? 102 A dordrechti galambok 106 A kis ablak 111 Mester és tanítvány 119 Az első sarjhagyma 123 Rosa imádója 136 Leány és virág 142 Mi történt azon a héten? 148 A második sarjhagyma 157 Virágfakadás 164 Az irigy 172 Amelyben a tulipán gazdát cserél 179 Van Systens elnök 185 A kertészeti társaság egy tagja 192 A harmadik sarjhagyma 200 A virágok éneke 207 Amelyben Van Baerle, mielőtt elhagyná Leeuwensteen várát, leszámol Gryphusszal 214 Amelyben az olvasó sejteni kezdi, hogy miféle büntetést tartogattak Cornelius van Baerle számára 221 Haarlem 226 Egy utolsó kérés 232 Végszó 237