6 db sci-fi regény lengyel szerzőktől: Alsó határérték + A lator evangéliuma + Az Úr hangja + A robot + Aglaja - Apokrif + Éden

Alsó határérték Hogy boldogulnál egy olyan világban, ahol a virágzó korrupció legfőbb eszköze az emberek IQ-szintje? Argoland futurisztikus városállamának társadalma a polgárok intelligenciahányadosa szerint tagozódik szigorú kasztrendszerbe. Ez alapján kapják fizetésüket is, amit mindenki pontokban kap, és a Kulcsán tárol, ezen az elektronikus berendezésen, amely személyi adatait is hordozza, valamint egészségügyi állapotát is folyamatosan megfigyeli. Adi Cherryson, gúnynevén Sneer minden eszközzel próbál beolvadni környezetébe. Kerüli a feltűnést, még az értelmi szintjét is alacsonyabbnak tetteti, csak hogy a hatóságok békén hagyják. Háborítatlansága azért is fontos, mert a gazdaság fekete ágazatában dolgozik, más emberek intelligenciatesztjét segít meghamisítani a kedvezőbb besorolás érdekében. Amikor aztán elveszti a Kulcsát, egyszeriben megszűnik kiváltságos helyzete, meg kell járnia a társadalom legmélyebb bugyrait, és a hatóságok is érdeklődni kezdenek iránta. Egy titokzatos nő nyújt neki segítő kezet, és fölfedi előtte zárt társadalmuk rejtett arcát. Janusz A. Zajdel a lengyel tudományos-fantasztikus irodalom Stanisław Lemhez hasonlóan ikonikus alakja, számos díjat nyert, sőt maga is egynek a névadója. Művének megjelentetésével jelentős adósságot törleszt a magyar könyvkiadás. Az Úr hangja Hogy Az Úr hangja a sci-fi irodalom egyik klasszikusa, azzal nem sokat mondanánk. A nagy klasszikusok közül is kiemelkedő gondolati gazdagságú regény, amely az egyik legnagyobb kérdést, az idegen civilizációkkal való kapcsolatteremtés lehetőségét... vagy lehetetlenségét vizsgálja. Azt, hogy vajon egyedül vagyunk-e a néma univerzumban, s ha mégsem, akkor mit tennénk... na nem az UFÓ-kkal, hanem egy rejtélyes, de mindenképpen értelmes üzenettel, amely egyszer csak elérkezik hozzánk a világűr mélyéről. Az üzenet egy neutrínósugárzás, amelyről a tudósok viszonylag gyorsan felfedezik, hogy különféle módokon felhasználható, talán még katonai célokra is. De hogy ki küldte, és milyen céllal, az olyan rejtély, melynek megoldására számos tudományterület legjobb szakértői dolgoznak ki észszerű vagy épp észbontó hipotéziseket... S mindezt egy olyan zseniális elbeszélő meséli el, akinek személyisége - önmaga számára is - különös rejtély: miközben az idegen civilizáció (vagy a Teremtő?) üzenetét kutatja, egyúttal saját érzelmeiben is próbál rendet tenni. Lem 1968-ban írt műve ma is magával ragadó intellektuális kaland, egyszerre tudományos, filozófiai és pszichológiai regény; s félig elfeledett klasszikusból most új életre kelt Pálfi György azonos című, a regény által ihletett filmjének köszönhetően is. Stanisław Lem (1921-2006) a huszadik század egyik legsikeresebb, legolvasottabb sci-fi-írója; nemcsak fantaszta, hanem nagy gondolkodó is, aki az elsők között írt tudományos alapossággal és filozófiai mélységgel a mesterséges intelligencia, a génmanipuláció vagy éppen az internet veszélyeiről. Művei több mint negyven nyelven jelentek meg. 1973-ban elnyerte az Amerikai Science Fiction és Fantasy Írók Szövetségének (SFWA) tiszteletbeli tagságát, de azt később - az amerikai sci-fi igénytelenségére tett kritikus megjegyzései miatt - visszavonták. A robot A regény cselekménye 1993-ban játszódik. Hőse a titokzatos Mechanizmus által megszerkesztett és beprogramozott robot. Egy másik világba átplántálva értesüléseket kell szereznie. Megkapja az instrukciókat, de olyan helyzetbe is kerülhet, amikor magának kell döntenie. Egy kozmikus katasztrófa elől óvóhelyre menekült embereket kell megfigyelnie. Már fogytán vannak az élelmiszerkészletek. Egy olyan térségbe kéne áthelyezni őket, ahol a lelassult idő jóvoltából minden probléma megoldódna. A robot szeme előtt véres és kegyetlen események játszódnak le, s csakhamar olyan közegben találja magát, ahol már nem érvényesek az általa ismert fizikai törvények... Ember vagy gép? Erre a kérdésre keres feleletet a BER-66-os számú robot, azaz Net Porejra fizikus, ám az izgalmas történet végére kiderül, hogy az igazán fontos kérdés így hangzik: mi az ember a saját társadalmában és a határtalan világegyetemben. Ez a regény az 1973-as esztendő legnagyobb könyvsikere volt Lengyelországban és azóta sok kiadást megért. Aglaja - Apokrif Vajon milyen regényt ír a kilencvenes évek lengyel irodalmi újdonságaiban igen jól eligazodó, a médiában is otthonosan mozgó kritikus, a századforduló esztétikai kuriózumaiért rajongó profi irodalomtörténész, ha egyik napról a másikra feladja tudományos karrierjét, eltűnik a világ szeme elől, hogy pár év múlva prózaíróként térjen vissza? Mit tehet, ha mindvégig kísérti a Twin Peaks és a Szárnyas fejvadász? Ha elszabadul a fantáziája, mégsem akar íróként elszakadni a nyolcvanas-kilencvenes évek Lengyelországától? Aglaja történetéből választ kaphatunk ezekre a kérdésekre. Az események az ismert világban kezdődnek - egy szenvelgő író rátalál élete legnagyobb rejtélyére, fokozatosan feltárul előtte egy teljesen őrült love story, melynek már leépülőben lévő hőse, egy kudarcot vallott zongoraművész még mindig kockázatos nyomozást folytat egy különös ügyben, amelyben hatalmas erők ütköznek, de ennek még sincs más látható nyoma, csak a saját tönkrement élete. Mire világossá válnak előttünk a fantasztikus összefüggések, már egy egész más világban találjuk magunkat. Az elmúlt évtizedekben nagyon sokan próbálkoztak azzal, hogy a tömeg- és az elit kultúra elemeiből létrehozzák azt a regényt, amely a történet elképesztő fordulataival képes egyre fokozni az olvasó érdeklődését, ugyanakkor bizonyos bölcseleti kérdések újragondolására is lehetőséget ad. Jerzy Sosnowski (1962) nagyon közel került a megoldáshoz, amikor olyan szereplőket talált, akik számára a test és az identitás kapcsolata egyáltalán nem egyértelmű. A lator evangéliuma Carlos, az átlagos fiatalember egy nap arra ébred, hogy a világ körülötte érthetetlen módon megváltozott: a számára jól ismert tárgyak és emberek helyét műanyag imitációk foglalták el, élete egyszeriben díszletek, kellékek és mechanikus statiszták között zajlik, mintha valami grandiózus filmforgatásba csöppent volna. Az események még különösebb fordulatot vesznek, amikor egy barátjáról kiderül, hogy ő áll a nagyszabású terv hátterében, ő mozgatja a szálait ennek a gigantikus valóságshow-nak, amelyben maga Carlos is csupán epizódszereplő. Paranoid kálváriája során csodáknak lehet tanúja, de egyre kísérti a közelgő Utolsó Vágás napja, mely baljóslatú árnyakat vet az érzelmektől mentes művilágra. A lator evangéliuma című mű a Wachowski testvérek Mátrix című filmjének alapjául szolgált. Éden Stanisław Lem utópiája - és egyben antiutópiája - modern robinzonád. Hősei hajótörést szenvednek egy idegen bolygón, felderítik a környezetet, különböző értelmes és kevésbé értelmes lények tevékenységét. Meglepő kísérőjelenségekre figyelnek föl: tömegsírok, az értelmes lényeken folytatott biológiai kísérletek selejtes egyedei, szabadjára engedett kibernetikai önszabályozó rendszerek... Amikor közvetlen érintkezésbe kerülnek az ellenséges ,,bennszülöttekkel", fokozatosan rájönnek, hogy egy nagyon is különös, de a maga belső logikája szerint kegyetlenül ésszerű társadalmi berendezkedés nyomára bukkantak. Keserű, szkeptikus pamflet ez a regény a technikai civilizáció és a politikai manipuláció várható következményeiről, amelyek óhatatlanul bekövetkeznek, amennyiben...