A Karvalyok napja című regény kemény kötésű, a Vér és jég című regény néhány lapja enyhén vízfoltos.
Kamikaze: Ezerkilencszáznegyvenöt Újév napja van Nyugat-Honsú tartományban, a hirói légi támaszponton. Cubaki Josiro kapitány, a 4. repülőszázad parancsnoka gyűlésre szólít. Csend borul ránk, csak az eső kopog a tetőn. A kapitány engedélyezte, hogy leüljünk, amíg ő áll - karját összekulcsolja, szeme sötét és rebbenéstelen, szinte egyenként szúr föl tekintetének lándzsája valamennyiünket. Hosszú csend után zengzetesen szólal meg: - Végre elérkezett az idő. Nagy jelentőségű döntés előtt állunk. Ismét szünetet tart, de én már érzem, közeledik - a félelem. Így még sohasem féltem. A halál jött közénk, a halál ölelt körül valamennyiünket, a halál kering körülöttünk: egyre erősebb. Milyen furcsán csengenek kapitányunk szavai. - Aki közületek nem hajlandó életét adni a nagy Nippon Birodalom isteni fiaihoz méltón, attól nem kívánjuk meg. Aki nem hajlandó elfogadni ezt a dicsőséget, az emelje föl a kezét... most! Újabb csend, a halál íze a szánkban. Az eső megcsöndesült, már csak halkan szitált. Azután tétován, félénken fölemelkedik egy kéz, majd még egy... öt, hat összesen. Nálam a döntés: választhatok élet és halál között. Hiszen így mondta a kapitány, nem? De valahogy... hogyne, hát hogyne. Élni szeretnék! De a kezem... a kezem, reszketve az oldalamon marad. Föl szeretném emelni, de nem tudom: pedig a lelkem is szeretné. Gyáva vagyok? Gyáva? Nem tehetem!
A 633-as repülőszázad: Ez a bevetés valóban megtörtént. Sikerétől függött a második világháború sorsát végleg megfordító partraszállás Franciaországban. De a repülők ezt nem tudták. Az angol Királyi Légierő 633-as, elit századának pilótái kinevették volna, aki hősnek nevezi őket. Tették a kötelességüket. Grenville századparancsnok fütyült az életére, annál inkább törődött társai sorsával; a nagydarab Gillibrandot el-elragadta szenvedélyes természete; Bertman, a norvég összekötő tán még náluk is bátrabb volt. Maisie és Hilde rettegtek értük, a kikapós Valerie-nek viszont a háború féritársaságot jelentett. Egy hideg, tavaszi reggelen aztán felszálltak a Mosquitók. Megkezdődött a küldetés, hogy nagyszerű emberek élete árán megváltoztassa a háború menetét.
Karvalyok napja: 1940. április: a Mosel menti Wittlich helyőrségében Geier SS Obersturmbannführer - a Keselyű - éppen a koppenhágai ünnepélyes bevonulásra készülő Wotan SS-rohamzászlóaljat, a Führer elit alakulatát szemléli. A nagy készülődés közepette hirtelen egy fiatal hadnagy tűnik fel. A Wotan rohamzászlóalj frontról éppen visszatért egykori hadnagya, von Dodenburg azzal a paranccsal érkezett, hogy gyűjtsön önkénteseket egy különleges norvégiai hadműveletre. A Führer által jóváhagyott titkos küldetés részvevőinek a semleges Norvégiában kell partra szállniuk, hogy biztosítsák a Narviktól délre húzódó, ércszállítmányok szempontjából létfontosságú vasútvonalat. A küldetés sikerét viszont - a német titkosszolgálattól származó hír szerint - Churchill hasonló, a Birodalomba irányuló ércszállítmányok meggátlására irányuló megszállási terve veszélyezteti. A partizánok, a brit sítalpas egységek és a könyörtelen tél ellenében első ejtőernyős ugrásukat végrehajtó, kemény SS-önkéntesek megindulnak a kikötő felé. Vajon elérik céljukat? Ha nem sikerül nekik, annak végzetes hatása lehet a német hadigazdaságra...
Véres hegy: 1942 tavaszára a Szovjetunió elleni német támadás lendülete megtorpanni látszott, ezért Hitler kiadta a parancsot: ,,Az egész világ számára be kell bizonyítanunk a Német Nép nagyságát. Ehhez az szükséges. hogy meghódítsuk a kaukázus legmagasabb csúcsát, az Elbruszt." Az Elbrusz azonban az orosz vonalak mögött volt, így mindenütt ellenséges hadoszlopok, a hegyekben partizánosztagok nyüzsögtek. A németeknek csupán egyetlen olyan egysége létezett, amely a siker reményével indulhatott harcba: az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag...
Vér és jég: A Wotan ezredből az ardenneki csata után csak a háborúban megfáradt Schulze törzsőrmester maradt életben. Zászlóaljparancsnokként most a Vértes hegység hózárta titkos ösvényeire vezényli az egykor legendás SS-egység megmaradt katonáit. A Führer kegyetlen terve, hogy csellel megtartsa Budapestet a szovjet hadsereggel szemben. Mindenki nagyon jól tudta, hogy ez egy őrültnek a terve és minden férfi tudta, hogy bármekkora áldozat sem hozza meg a kívánt sikert.
A tankpusztítók: A Csatornától egészen a Kaukázusig terjesztette fekete szárnyait, több mint kétezer mérföldnyi területet és háromszáz millió polgárt vonva árnyéka alá. Három diadalmas éven át egyik győzelmét a másik után aratta. És mint mindig, azok a vészjósló, fekete halálsólymok, a Stukák vezették a támadást. Csakhogy az idők változnak. Bár a Sas még mindig zúgott, a földön a csukaszürke hadsereg már érezni kezdte a téli szél jeges csípését, s egyre jobban szenvedett az újabb orosz tél erőteljes vadságától. Előttük a végtelen kiterjedésű, határtalan, fehér sztyeppe, ők pedig csak mentek, masíroztak egyre tovább és tovább, meg sem állva, egész a világ végéig. Legyőzhetnek-e valaha is egy ilyen hatalmas országot? Lehetséges volna?
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
