Maigret és az idős hölgy
Maigret maga mögött hagyja Párizst, Madame Maigret-t, a Quai des Orfevres-t, a felügyelőit, és vidékre utazik, egy Le Havre közeli halászfaluba, hogy kiderítse, vajon idős úrnője helyett miért is kellett meghalnia egy kíváncsi kis cselédlánynak, aki mosogatás közben filozófiai problémákon rágódott, orvosi könyveket bogarászott, és a légynek sem ártott. Tengerparti séták közben, állandó calvadosmámorban, a gazdagok és szegények világában azon töpreng, vajon kinek állhatott érdekében, hogy megkíséreljen meggyilkolni egy szeretetre méltó, habókos öregasszonyt. Modellszépségű, férfifaló lányának, Arlette-nek? Vagy mostohafiainak: a képviselő Charles-nak, akiről azt gondolták, soha nem viszi majd semmire, esetleg öccsének, a windsori herceget utánzó, elszegényedett világfinak? Zsebre vágott kézzel, pipáját szívogatva bolyong a kis halászfalu kacskaringós utcáin, oldalán hol Castaing felügyelővel, hol a tűsarkain tipegő Arlette-tel, és keresi a kiutat a hazugságok és rejtélyek labirintusából.
Maigret és a hazudós szeretők
Mindenki hazudik. Maigret úgy nyomoz, ahogy szokott. Lassan, szinte lustán, ösztöneire hagyatkozva. Mi van a bűntett hátterében? Szerelem? Féltékenység? Szerencsejáték? Pénz? A hazugságháló itt is, ott is felfeslik. A megoldás már-már szomorú...
Maigret és a magányos férfi
Egy augusztusi hajnalon holtan találnak egy ismeretlen hajléktalant. Senki nem tudja a nevét, a környékbeliek mindig egyedül látták. Miért kellett meghalnia? Maigret cudarul érzi magát. Kutakodik múltban és jelenben, tipródik, végül egy névtelen telefonáló segítségével két gyilkosságot is felderít.
Maigret kudarcot vall
Párizsban hetek óta esik az eső. A Quai des Orfevres-ben egész nap ég a villany, a külvárosiak csónakkal közlekednek a folyókká vált utcákon. Maigret nyűgös, gondterhelt, a felügyelők influenzásak, az ügyek lassan haladnak. Mindeközben egy angol hölgynek nyoma vész, Maigret még a Yard segítségével sem tudja megtalálni. Ráadásul felkeresi őt irodájában egy volt általános iskolai osztálytársa, a ,,henteskirály", hogy rendőrségi védelmet kérjen, mert attól tart, hogy az életére törnek. Maigret nem nagyon hisz neki, rossz emlékeket idéz fel benne, szeretne tőle mihamarabb szabadulni. Erre nem is kell sokat várnia, mert a hentest másnap holtan találják. Maigret némi elégtétellel szemléli, hogy mindenki örül a halálának, de az ő dolga kideríteni, vajon ki a legboldogabb, ki az egyetlen, aki hasznot húzott a hústorony halálából. A főfelügyelő a lelkiismeretével viaskodik. Sokáig húzza a kihallgatásokat, közben elkerüli a figyelmét egy apró részlet, és szem elől téveszti a gyilkost.
Maigret és a mamlasz unokaöcs
A főfelügyelő már nyugdíjban élvezi a komfortmentes vidéki élet örömeit, amikor egy zimankós februári éjszakán beállít az unokaöccse, és elzokogja, hogy túlbuzgóságból gyilkosság alapos gyanújába hagyta keverni magát. A gyermektelen Maigret atyailag lép fel, taxin azonnal Párizsba utazik, kihúzni a slamasztikából a szerencsétlen mamlaszt. Az ismerős helyszíneken és tetthelyeken nemcsak ellenszenves utóda aknamunkájával valamint a tettes és bandája minden képzeletet felülmúló pimaszságával kell megküzdenie, hanem kisfiáért aggódó tyúkanyó sógornőjével is.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet