5 db Dénes Zsófia kötet: Talán Hellász küldött + Gyalog a baloldalon + Úgy, ahogy volt és... + Ami a százból kimaradt + Akkor a hársak épp szerettek... (Dedikált!)

A Talán Hellász küldött, a Gyalog a baloldalon és az Akkor a hársak épp szerettek... című könyvek tartalmazzák a szerző, Dénes Zsófia névre szóló dedikációját. Talán Hellász küldött Az 1980-ban megjelent Élet helyett órák c. könyvének második részét századik életévében adja közre új, bővített, átdolgozott kiadásban az írónő. Ady Endréhez írott leveleskönyvét Ady és Csinszka neki címzett leveleivel bővíti ki, s eme új levelesládából kikerülő ereklyék világánál új fényben ragyog föl e három ember barátsága, emberi, eszmei szövetsége. Ady fájdalmas, ám sugárzó életének utolsó élő résztvevője e "levélregénnyel" tiszteleg a költő emlékének, új összefüggéseket csillogtatva meg a kései olvasó előtt arról az életre szóló, töretlen hűségű barátságról, mely kettejüket öszakapcsolta. Ahogy az írónő mondja: "Már csak én élek egyedül Ady barátai közül, én vagyok az utolsó koronatanú. Így magam mutatok föl kétségbevonhatatlan bizonyítékaimból sok, eddig kiadatlan dokumentumot... Magam rehabilitálom tehát emberi tisztességemet és feddhetetlen írói becsületemet..." Gyalog a baloldalon Színes és gazdag világ tárul elénk Dénes Zsófia életrajzi írásaiból. Az első rész - az Egyszeri kaland az írónő gyermek- és ifjúkorát eleveníti meg, az első világháború kitöréséig. A rendkívül tehetséges és művelt fiatalasszonyban élő belső ösztönzés külső, anyagi kényszerrel párosulva kilendíti őt a jómód tétlenségéből és elindítja egy olyan pályán, amely kora társadalmában szinte kizárólag férfiak előtt állt nyitva: újságíró lesz, méghozzá nem is akármilyen lapok, a Pesti Napló, majd a haladó szellemű, liberális Világ párizsi tudósítója. Párizs a század elején a művészeti forradalom középpontja, így Dénes Zsófiának alkalma van a kor leghíresebb művészeivel, festőivel, íróival megismerkedni, magába szívni az új művészetek tisztító-friss levegőjét, a függetlenség testet-lelket felszabadító érzését. Társasága, baráti köre a leghaladóbb, legtehetségesebb emberekből áll, s ezen a réven ismerkedik meg Ady Endrével is, akivel rövid ideig tartó bensőséges érzelmi viszonya egész további életének meghatározójává válik. A második rész még izgalmasabb és bonyolultabb korba, az első világháború és az azt követő forradalmak korába kalauzolja az olvasót. A fiatal Dénes Zsófia rendíthetetlenül és lelkesen menetel "gyalog a baloldalon", tollával harcol az imperialista háború ellen, tanulmányokat ír, előadásokat tart, fáradhatatlan a haladó művészetek hazai és külföldi jelenségeinek megismertetésében. A Tanácsköztársaság bukását követő fehérterror utána is kinyújtja karmait, de a fiatal írónő hű marad eszméihez, önmagához, vállalja a küzdelmeket, s mint annyi más legjobbjaink közül, emigrációba vonul. Az itt közölt életrajzi írások izgalmas, feszült légkörükkel, vibráló sokszínűségükkel maradandó élményt nyújtanak az olvasónak. Úgy, ahogy volt és... A 97 esztendős Dénes Zsófia életpályája nemcsak időben ível át páratlanul hosszú szakaszt - közel egy évszázadot -, hanem sorsfordító eseményekben, jelentős és érdekes találkozásokban is mérhetetlenül gazdag. E találkozások élményei ihlették azt a remekbe sikerült portrésorozatot jelentős magyar kor- és művésztársairól, amelyet itt egybegyűjtve nyújtunk át az olvasónak. Ahogy maga az írónő mondja: "Amit ebben a könyvben megírtam, az ilyen formában nálunk talán szokatlan. Élménykönyv magyar kortársaimról, akik valamennyien alkotók voltak, akár írtak, akár festettek, színpadon játszottak vagy a tudománynak éltek. A nincstelen küszködőkön kívül másfajta ember engem, az írót, sohasem érdekelt. De a kiváltságos egyéniségeket figyeltem és megjegyeztem magamnak. Ami e találkozások élményeiből bennem a mai napig megmaradt, igyekszem átadni a fiatalabbaknak, mert már szinte alig akad az ábrázoltak közül, akikkel ők még találkozhatnak." ,,Akikről itt írok - kevés kivétellel - az új forradalmát érlelték magukban, amellyel a kor terhes volt. És hiszem, ez teszi érdemessé, hogy aki még együtt volt velük, az a látható és láthatatlan dolgok fehér és fekete kőtükrével tükrözze őket." Dénes Zsófia írói karakterét feltétlen őszinteség, mély emberség és az emberivel átitatott szépség iránti páratlan érzékenység és fogékonyság jellemzi. Ahogy ő maga vall erről: ,,Amit papírra vetettem, sohasem volt kieszelt történet. Nekem az élet kellett, úgy ahogy átéltem. Embereket láttam - művészeket, tudósokat és írókat - és megfestettem külső és belső képmásukat. Egészen benne éltem koromban, minden évjárat azévi gyermeke voltam. Ezért gondolom, hogy amit feljegyeztem, az egyben korrajz." Ami a százból kimaradt A szerző biológiai és szellemi csoda: túl századik életévén, még mindig szellemi kapacitásának birtokában van, még mindig képes az alkotásra, emlékeinek, élményeinek művészi formába öntésére. Ez a kötete egyaránt tartalmaz réges-régen - például a 20-as évek elején, a bécsi emigrációban - keletkezett írásokat, amelyek több mint fél évszázad alatt alámerültek az írásművészet óceánjába, de jelentős találkozásokat, eseményeket örökítettek meg annak idején, továbbá a közelmúltban, folyóiratainkban, újságjainkban megjelent, hangulatos, magával ragadó, impresszionisztikusan színes tárcákat, miniatűr esszéket és egészen friss, új írásokat, amelyek ebben a kötetben kerülnek először közlésre. Tematikájában, sokszínűségében is igazi Dénes Zsófia-kötet: emberségre tanító, érzelemmel telített, morális ihletésű. Akkor a hársak épp szerettek... "Felkutattam mindent, hogy az Adyra vonatkozó, még nem ismert emlékezésekből megszólaltassam a kor hangját Adyról, a vele egyidőben élők tanúságtételét. Így gyűjtöttem egybe az itt következő emléksorozatot, a fiatal Ady történetét, aki kárhozottan kóborolt a váradi éjben, majd a későbbiét is, aki ugyan eltávozott, e vissza-visszatért - utoljára 1918-ban - szeretett városába Váradra. Az összeillesztett mozaikkövek - ha ezt kerestem, ha nem - szerelmek születésének, fejlődésének, elhalásának képét mutatják a szellemi élettel párhuzamosan: Váradon, Párizsban, Csucsán, mert Akkor a hársak épp szerettek."