Slow - A lassúság dicsérete Carl Honoré könyvét mindazoknak ajánljuk, akik sebességfüggősségben és időhiányban szenvednek, akik túlhajszoltnak, vagy kontroll nélkülinek érzik az életüket. Kihagyhatatlan olvasmány azoknak, akik érdeklődnek a slow mozgalom és filozófia iránt, és el szeretnék valahol kezdeni az ismerkedést a témával, miközben a saját életükön is lassítanának. Egy remek ,,első" slow könyv, ami rögtön részleteiben teszi átláthatóvá a mozgalom 80-as évek végi elindulását és értékeit, és az azóta tartó három évtizedes fejlődését. Mindezt úgy, hogy a tények nem fárasztják le az olvasót: az újságíróként dolgozó Carl Honoré ugyanis a hitelesség megtartása mellett kitűnően ért a történetmeséléshez. Egy újságírói precizitással megírt könyv, ami példáival az amúgy a slow témájától idegenkedő férfiaknak is egyértelművé teszi, hogy a lassítás filozófiájának helye van mindannyiunk életében.
A fejezeteket bevezető, az elmúlt évszázadok gondolkodóitól kölcsönvett idézetek rámutatnak a téma örökérvényűségére: bármilyen korról is legyen szó, a gyors és lassú kérdése mindig is foglalkoztatta az emberiséget. Ám az ipari forradalom óta tartó, gépekhez igazított léptékű fejlődés hatására eljutottunk mára oda, hogy mindennél időszerűbb a kérdés: az innovációk hatására felszabadult időnkkel mihez kezdünk? Tovább gyorsítunk az életünkön, és mi szolgáljuk ki a rendszert, vagy bizonyos esetekben ragaszkodva az emberi tempóhoz megpróbálunk kiegyensúlyozottan, és ami még fontosabb, fenntarthatóan létezni?
A könyvben olvasható történetek inspirációt és segítséget adnak mindehhez.
Kiégés testközelből Azokban a hivatásokban, ahol emberekkel foglalkoznak, a kiégés veszélye magasnak mondható. Fokozottan érvényes ez az egészségügyben végzett munkára, ahol a rendszerbe érkező betegek egy beszűkült tudatállapotban jelennek meg, köszönhetően annak, hogy panaszaik vannak, és tünetekkel, fájdalmakkal küzdenek.
Ebben az állapotban jogos igényként jelenik meg a betegekben, hogy az egészségügy dolgozói empatikusan, kedvesen, türelmesen bánjanak velük, azonban ennek az elvárásnak nap mint nap, gyakran 12 órában szinte lehetetlen megfelelni. Olyan mértékű érzelmi munkát igényel mindez a dolgozóktól, amely egy idő után a kiégés melegágyává válhat. Ezen kívül a rendszerből érkező negatív impulzusok, a kollegiális konfliktusok, a szembesülés az emberi elesettséggel, sebezhetőséggel, halandósággal, mind olyan tényezők, amelyek szintén hozzájárulhatnak a burnout-szindróma kialakulásához és elmélyüléséhez.
A kiégés testközelből című könyv egy olyan egészség-szakpszichológus tollából született, aki hét éve kizárólagosan egészségügyi dolgozók kiégésprevenciójával és -intervenciójával foglalkozik, s aki nap mint nap megéli az egészségügyi munka kiégető hatását a betegellátásban.
A könyv a megélt tapasztalatok által válik emberközelivé, és kelti azt az ismerősség érzést, amelytől az egészségügyben dolgozó olvasó úgy érezheti, mintha róla szólnának a könyv sorai. A mű három témát érint, amelyet a szerző az eltelt hét évben dolgozott ki, és tréning formájában adja át a hallgatóságnak, illetve a könyv olvasóinak: kiégés elleni tréning, kommunikációs tréning és indulatkezelési tréning. A fejezetek olyan konkrét eszközöket kínálnak az olvasónak, amelyekkel fel tudja mérni a kiégésének szintjét, valamint a felkínált eszközökkel egyrészt saját erőforrásait tudja mozgósítani, másrészt meríthet olyan tartalmakat, amelyek segíthetik a megküzdését. A könyvet továbbá az teszi hitelessé, hogy olyan elsőkézből származó tüneteket is bemutat kiégett egészségügyi dolgozóktól, amelyeket orvostanhallgatók tapasztaltak meg önmagukon vagy a gyakorlati idejük alatt orvosokon, ápolókon a kórházakban, klinikákon.
A könyvet ajánljuk minden egészségügyi dolgozónak, továbbá a leendő burnout-pszichológusoknak, orvostanhallgatóknak és azoknak a betegeknek, akik szeretnék jobban megérteni az egészségügy szereplőinek gondolkodását, viselkedését.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
