2 db Igor Akimuskin állatmese: Csupa macska + Nem egykutya

Csupa macska A macskák Afrikából származnak. Réges-régen a hatalmas kőpiramisokat építő egyiptomiak szelídítették meg a vadmacskákat. A városban az idő tájt nagyon elszaporodtak az egerek. A,,házi" sündisznók és a menyétek vadásztak ugyan rájuk, de képtelenek voltak valamennyit összefogni. A kezessé szelídült macskák siettek aztán az emberek segítségére. Nyomban megcsappant az egerek száma. Az egyiptomiak ezért is szerették meg őket. Nem engedték, hogy bárki bántsa a macskákat. Úgy mondják, ezért lettek büszke, kényes állatok. Sajátságos a macska mancsa: hol bársonyosan puha, hol karmolósan érdes. Karmait hol kiereszti, hol behúzza a mancsába. Minden macskaféle szívesen élesíti-feni a körmeit: az oroszlán, a tigris és a hiúz is! Kieresztik a körmüket, és karmolják, ami csak a kezük, akarom mondani, a mancsuk ügyébe kerül. Így dörzsölik le karmukról az elkopott szaruéleket, hogy újra kiélesítsék. Kifenik a körmüket, és indulnak az éjszakai vadászatra. A sötétben legalább tízszer olyan élesen látnak, mint mi. A kis testű macskafélék szembogara nappal keskeny rés. Estére egyre szélesebb és szélesebb lesz, éjszaka pedig teljesen kitágul. Tágulásához az órát is hozzá lehet igazítani. A nagymacskáknak - az oroszlánnak, leopárdnak, hiúznak és gepárdnak - azonban a szembogara éppen olyan kerek, mint a miénk. Ha egy macska dorombol, akkor nem tud bömbölni. Csak a kis testű macskafélék dorombolnak. A nagymacskák bömbölnek. A Föld hátán harmincöt macskafajta él. A rokonságuk is kiterjedt. Mindegyik igen erős, ragadozó, vérengző. Az oroszlán és a tigris kivételével pompásan másznak a fára. Ebben a könyvecskében a macskafélék családjának legnevezetesebb tagjairól olvashattok. Nem egykutya Farkas, sakál, róka, sarki róka - mind egy családhoz tartozik: a kutyafélék- hez. Mindenütt megtaláljuk őket, a Föld minden kontinensén, az Antarktisz kivételével: erdőben, sivatagban, hegyen-völgyön, tundrán és pusztán. A kutyafélék családjába tartozó vadállatok lába vékony, hosszú, a kör- mük erős és kurta. Mindegyik gyorsan fut, egynémelyik óránként 65 kilomé- teres sebességet is elér. Szőrzetük tömött - a szürkének vagy a vörösnek különféle árnyalatában játszik. Vannak csíkosak is: az egyik afrikai sakál ilyen. Vannak foltosak - fe- kete-fehér-sárga -, ezek a hiénakutyák. A kutyafélék családjának legapróbb tagja a fennek, más nevén a sivatagi róka. A legnagyobb a farkas. Nem tréfadolog: egy-egy testesebb farkas eléri a nyolcvan kilót is. Barátunk, a kutya közeli rokonairól szól ez a könyv.