1001 éjszaka sátorban a világ körül

Amikor elkezdtem ezt a könyvet írni, még nem volt Covid-19 világjárvány, nem volt energiaválság, és főleg nem háború. Néhány év alatt hihetetlen változáson ment keresztül a világ. Manapság nehéz megszervezni egy-egy utazást, hiszen váratlanul felmerülhetnek elháríthatatlan akadályok. Például Mongóliába szinte kizárólag csak Moszkván keresztül vezetett a repülőút. Megváltozott minden, és ettől át- és felértékelődtek a régi utak emlékei. Amikor még szinte tényleg szabadon lehetett járni-kelni a világban, érdeklődésünk és pénztárcánk szerint. Örült szerencsésnek érzem magam, hogy járhattam ezeken a titokzatos és szép helyeken. Párizstól Ulánbátorig, Törökországtól Alaszkáig, Kubától Mauritiusig, Marrakeshtől Whitehorsig. Utaztam hajón, vonaton, lovon, terepjárón, gumicsónakban, autóstoppal és gyalog. Aludtam többnyire sátorban, de a szabad ég alatt is, jurtában, pálmakunyhóban, tengerparti homokon vagy rózsalugasban. Sivatagban, őserdőben, romvárosban, görög színházban, buddhista templomromok között vagy a senki földjén. Egyszer, csak úgy, nagyjából összeszámoltam az így eltöltött éjszakákat, és véletlenül éppen 1001 jött ki. Es valóban, sokszor a mese és a valóság határán lebegtem kalandjaim során. Ezek alatt voltam kisfiú, katona, kutató, horgász, vadász, felfedező, üzletember, szakács, de elsősorban kíváncsi turista. Rövidebb-hosszabb ideig útitársaim voltak hercegnők, pásztorok, indiánok, hajósok, csempészek, fáraók, istenek és istennők. De bárhol is voltam, a legfontosabb a természet és az emberek szeretete, tisztelete volt számomra. Jöjjenek velem! Egy olyan világba kalauzolom el Önöket, amely már nem biztos, hogy létezik, és valószínűleg már nem is fog újraéledni soha. És talán megérinti Önöket is az egyik legfontosabb emberi érzés, a szabadság, amit Szindbád is annyira keresett.