Varga Krisztina

Nagyon jó alapkönyv, és egy elképesztően gyenge magyar fordítás (Varga Krisztina). Kétoldalanként fordul elő egy olyan mondat, amit magyarul olvasva egyszerűen nem áll össze, vagy tudománytalan hülyeség, vagy semmi értelme a kontextusban. Ilyenkor a klasszikus (pocsékul sikerült magyar szinkronon nevelkedett) megoldás itt is segít: szó szerint, "bután" vissza kell fordítani angolra, és máris összeáll hogy mi volt az eredeti mondandó (ami persze nem az, mint ami a rossz magyar fordítás). Kicsit olyan, mintha a fordító, ha nem értette a tudományos levezetést (és ez elég sűrűn fordulhatott elő, pedig ez aztán popular science, nem túl kemény dolgok...), akkor ráeresztette volna a google translate-et, aztán lesz ami lesz. Komolyan, minden lapon van egy ilyen... Nagyon egyszerű, egyszavas példa a fentiekre: sikerült leírni azt hogy "szuperbogár".... (superbug -> helyesen szuperbaktérium). Élvezhetetlenné teszi a művet, sőt sok helyen komplett hülyeség (nem tudom, nem szeretném szebb szóval illetni) az eredmény tudományos szempontból, ami nem kis baj, mivel ez egy fiataloknak szánt ismeretterjesztő (+ szórakoztató) jellegű könyv alapvetően. Szóval ez a fordítás sajnos elrontja a könyvet.

Az első dolog, ami eszembe jut erről a könyvről, az az, hogy végtelenül furcsa. Különleges, őrült és bizarr de éppen ez az, ami mégis felejthetetlenné és örökre emlékezetessé teszi. Kreatív és egyedi; romantikus, sci-fi, családregény és filozófiai mű egyszerre, a műfajok furcsa keveredése. Mégis ez a látszólagos kuszaság, ez a furcsa zűrzavar az, ami feltűnően egyedivé és eredetivé varázsolja, ami különbözővé teszi bármitől, amit eddig olvastunk. S bár a könyv egy bizarr, csavart szerelmi történet, ami egy kissé sérült férfiról és egy kissé sérült nőről szól mégis inkább Sunny saját története. Annak a története, hogy hogyan ébred rá saját különlegességére, hogyan tanulja meg tisztelni és elfogadni önmagát és hogyan tanulja meg meglátni a rejtőzködő valóságot a felszín mögött. Ugyanakkor a könyv egyfajta tisztelgés is a tudomány, a matematika, a fizika előtt, megtanítja, hogyan lehetséges a világot tudományos szemmel vizsgálni, mégis irracionálisnak maradni. Lydia Netzer csodálatosan egyedien alkalmaz matematikai metaforákat az érzelmek, az egyáltalán nem reális és megfogható dolgok érzékeltetésére, gyönyörű és utánozhatatlan képek ezek, melyekkel még soha azelőtt nem találkoztam máshol. S a könyv végén, a történet befejeztével a látszólagos kuszaság elsimul, a kép kitisztul, s mi ott maradunk lebegve az űrben, fogódzó és támpont nélkül, egy vizionált jövőképpel és számos összetett gondolattal. S hogy Holdra szállunk-e valaha? Azt döntse el mindenki a maga módján.

A kötet tartalmas és gazdagon illusztrált, a történeti részek és a műemlékek bemutatása színvonalas. Azonban a kiadvány érezhetően a jómódú amerikai, nyugat-európai turisták igényeit igyekszik kielégíteni, az ún. "hasznos tippek" véletlenül sem a hátizsákos városnézőket segítik. Az utazással, közlekedéssel kapcsolatos részek annak ellenére, hogy 2013-as kiadás sok helyen hiányosak vagy pontatlanok. Térképekből kevés van és azok is kicsik és csak a főbb útvonalakat tartalmazzák, Nápoly gyalogos felfedezéséhez nagyon kevés. Az Amalfi-partot pedig csak autós szemmel mutatja be. Campaniáról sok infót meg lehet tudni, de pl. az ezúttal nem használt Szicíliáról és Calabriáról szóló fejezet elég sovány. Összességében szép és részletes kiadvány, de önmagában kevés a vidék felfedezéséhez, kiindulási alapnak, az út megtervezéséhez viszont jó.