Janus Pannonius

Az első európai hírű magyar költő, európai ismerettségét annak is köszönhette, hogy latinul írt, s így egész Európa megértette. Vitéz János unokaöccse, Olaszországban tanult, majd nagyváradi kanonok, azután pécsi püspök s Beatrix királyné kancellárja. Sikerei csúcsán, 1471-ben, belekeveredik a nagybátyja által szervezett Mátyás elleni összeesküvésbe, menekülés közben Horvátországban éri a halál.
Verseit Mátyás összegyűjtötte a Corvinák számára. Epigrammákat, elégiákat, epikus (elbeszélő) költeményeket írt. Humanista remekmű (az első Magyarországon született humanista alkotás) , a " Búcsú Váradtól" című verse. 1451-ben írta, amikor meg kellett vállnia nagyváradi kanonokságától. 1464-ben született a "Midőn beteg lett a táborban" című lírai leírása. Híres munkája a " Pannónia dícsérete" című epigramma. 1466-ban "Egy dunántúli mandulafáról" majd 1466-ban készült el "Saját lelkéhez" című megrendítő elégiája. 1469-71 között írta meg a "Mars istenhez békességért" című háborúellenes költeményét.