George Orwell

Orwell egy vátesz volt, ami az én fogalomtáramban egyet jelent az írásos látomásokon keresztül vészmadárkodó prófétával. Az 1984 szikár, tárgyilagos prózája stíluselem, amely a disztópiát szélsőséges paranoiáig fokozza az olvasóban. A műről talán maga a szerző sem gondolta volna, hogy a 21. században jut majd népszerűsége csúcsára, ám ez a tény inkább minket és a jelen civilizációnkat minősíti. Ha az emberiség tanult volna a 20. századi baklövéseiből, elképzelhető, hogy a mű mára a könyvtárak mélyén porosodna, olvasatlanul. A mű első reneszánszát nem meglepő módon a nyolcvanas években élte, abban az évtizedben, amelyben maga a történet is játszódik. Magyarországon is 1984-ben jelent meg először, illegalitásban, szamizdat kiadásban, akkor még Antal György fordításában. A feketeborítós első kiadás azóta csak könyvárveréseken vásárolható meg. Az első hivatalos kiadást két évvel később, immár Szíjgyártó László klasszikus fordításában, csak a jugoszláviai Forum Könyvkiadó merte elvállalni. A mű gondozását aztán végleg az Európa Könyvkiadó vette át; 20 éve csaknem évente újra kiadja, ami bizonyítja a regény kanonizálódását Magyarországon is. Az Európa Könyvkiadó tehát nem vállalt komoly anyagi kockázatot az újrakiadással, még akkor sem, ha a regény ezúttal igényes keménytáblás, védőborítós formában jelent meg. Bármennyire remek mű is, nehéz eldönteni, hogy az 1984 önmagában is megállná-e a helyét az irodalmi kánonban, vagy csak a jelenkorunkkal összecsengő tematikája miatt került oda. Mert ha ez utóbbi az igaz, akkor ezt a regényt csupán a korszellem konzerválja, és törvényszerűen el fogja veszíteni jelentőségét az emberségesebb jövőben élő utókor számára. Az új, 2017-es kiadás borítóterve hagy kívánnivalót maga után. Találó szimbolikája az áttekinthetőség rovására megy, ám rosszul tenné, aki emiatt nem venné meg ezt az igényes, a műhöz mindenképpen méltó kiadást.

Orwell 1984 című regénye egy nyomasztó jövőképet fest meg: egy olyan jövendőt vetít előre, ahol az emberek érzelemszegényen, izolálva és a Párt akaratának megfelelően élnek tekintet nélkül annak logikusságára, igaz mivoltára vagy helyességére. Így kettő meg kettő az öt, az újbeszél nyelvben a szókincs egyre szűkül, a Nagy Testvér mindenütt figyel és a Szeretetminisztérium pedig kínzással foglalkozik. Mindezt a lakosság szolga módjára elfogadja, sőt, a totális alárendeltség ellenére nemcsak elfogadja, de azonosul is vele, és tökéletesnek tartja. Az orwelli jelző nem véletlenül került be a köztudatba: a disztópikus regény finom rajzolatú és az utolsó részletig kidolgozott, így teljesen realisztikusan ábrázolja ezt a rideg utókort. Az olvasó csak remélni tudja, hogy Orwell nem vátesz, de akarva-akaratlan felmerül benne a kérdés, mi van ha mégis?

A hatalom az ember fejébe tud szállni vagy akár az állatéba is, mint azt láthatjuk George Orwell 1945-ös regényében. Az Állatfarm egy egyszerű állatmese, a látszatnál sokkal mélyebb, szimbolikus mondanivalóval az olvasók számára. Ahogy az író egyszer fogalmazott művével kapcsolatban: egy forradalom története, ami rosszul sült el. A mű egyaránt tekinthető egy a kommunizmus bukását elemző történelmi regénynek vagy egyszerű tündérmesének; a lényeg, hogy egy igazán jól megírt és komplex történet, ami tökéletesen szemlélteti, hogy az emberi természet és sokféleség megakadályozza, az egymás közti egyenlőséget, illetve annak látszatát. A könyv az elnyomott állatok fellázadásának és öntudatra ébredésének tragikus történetét meséli el, hogyan üldözik el a gazdát saját birtokáról és próbálják meg azt saját maguk fenntartani, miközben az egyenlőség kialakítására törekszenek. Az állatok célkitűzése egy kommunizmus korabeli utópisztikus társadalom alapjain fekszik, ahol mindenki a saját kapacitása szerint teljesít, tiszteletben tartva társait és azok igényeit. A törekvés természetesen elbukik, a házi sertések kerülnek hatalomra, kialakítva a saját kis diktatórikus rendszerüket. Orwell mesterművének hátterében a totalitárius uralmi rendszer borzalmainak bemutatása áll, a kommunizmus analízise egyszerű elbeszéléssel jelenik meg a történelmi és politikai háttérrel nem (vagy nem egészében) rendelkező olvasó előtt. A regény szerkezete mesterien van felépítve, a figyelmesebbek már az első fejezettől felismerhetik a kommunista rendszer működési hibáit. Orwell már a kezdetektől szemlélteti ezen normákat, amikor az állatok sorban helyet foglalnak a csűrben, meghallgatva Őrnagy forradalmi beszédét, aki a történetben a kommunizmus szülőatyja. Minden állatnak megvan a maga hozzáállása és magatartása; a disznók például az első sorban helyezkedtek el, ezzel is sugallva jövőbeli szerepüket, míg Rózsi a szeretettel teli ló a lábaiból egyfajta falat alkotva védelmezi a kisebb állatokat. A forradalom tehát már a kezdetektől halálra volt ítélve, hiába vette kezdetét egyfajta idealisztikus derűlátással, miszerint egy állat sem kerekedhet felül egy másikon: mindenekfölött, egyetlen állatnak sem szabad soha a saját fajtája fölött zsarnokoskodnia. Gyengék és erősek, okosak és együgyűek - mindnyájan testvérek vagyunk. Soha állatnak nem szabad megölnie egy másik állatot. Minden állat egyenlő. A disznóknak persze sikerült a visszájára fordítania a parancsolatokat, és mint elit réteg, ők lettek a farm vezetői. Az Állatfarm a sertésosztály manipulatív viselkedésén keresztül tökéletesen prezentálja, hogyan is működik az agymosás és a propaganda gépezete a diktatórikus rendszerekben, hogyan lehet szinte mindent elhitetni az emberekkel (jelen esetben értelemszerűen az állatokkal). Napóleon vezér szóvivője Süvi, a propagandafelelős, aki a feketét is fehérré változtatja. Ő volt az, aki a "Minden állat egyenlő!" parancsolatot "Minden állat egyenlő, de egyes állatok egyenlőbbek a többinél!"-re változtatta. Ezen felül meggyőzte a többi állatot, hogy a köz érdeke, hogy a disznók többet ehetnek és ihatnak, hogy az irányítás komoly felelősség és, hogy az állatok hálásak lehetnek Napóleonnal. Ha minden kötél szakadt Süvi a Jones visszatér frázissal még mindig kordában tudta tartani az állatokat. Orwell oly módon szemlélteti a mentális befolyást, hogy egy bizonyos pont után valaki egyszerűen arra a belátásra jut, miszerint Napóleonnak mindig igaza van! Orwell kritikája az egyházat illetően szintén érezhető. A vallást a műben Mózes a holló képviseli, aki gyakran prédikál a Kandiscukor Hegységről, a vidám országról a felhők felett, ahova az állatok haláluk után kerülnek. Kezdetben Jones gazdával együtt elmenekül, azonban később ő is megbékél az új uralommal. Érdekes tény, hogy mikor Őrnagy először hozakodott elő a forradalom gondolatával, Mózes a csűrben aludt, ezzel is kigúnyolva, hogy az egyház figyelmen kívül hagyta a kommunizmus megjelenését. Fontos azonban azt is megemlíteni, hogy a malac-diktátorok közvetve biztatták Mózest a nézeteinek terjesztésére. Úgy gondolták, hogy még mindig jobb, ha az állatok egy az életen túli jobb világról álmodoznak, mintha megpróbálnák elérni azt még létük során. Orwell az Állatfarmban leírja, hogyan változtak a disznók egyszerű elvtársakból vasmarkú (vagy inkább patájú) diktátorokká, akik végül két lábra álltak, és ostorral felügyelték a többi állatot. A történet a szovjet uralom allegóriájaként fogható fel, de akár egyszerű figyelemfelkeltésként is a politikai hatalmi harcok és az általános totalitárius ellen. A könyv vége elrettentő példaként szolgáljon hát minden ember számára: Az állatok a disznókról az emberekre, az emberekről a disznókra, aztán a disznókról megint az emberekre néztek, és már nem tudták megmondani, melyik az ember, és melyik a disznó.

George Orwell 1984 című regénye számomra egy elgondolkodtató és egyben furcsa társadalomkritika és disztópia: talán pontosan ez a két dolog az, ami engem személy szerint megfogott a műben. A regényben egy olyan disztópikus társadalom jelenik meg, ami ugyan fikció, mégsem teljesen kitalált, mert a jövőben bekövetkezhet. Ebből adódóan rengeteg kérdést vet föl az olvasóban: Vajon tényleg lehetséges hogy ez megvalósuljon? Valóban efelé tendálunk? Majd az olvasó egyre jobban belemélyed a regénybe, és belegondol, hogyan is lehet ezt az életvitelt folytatni, s vajon ő maga képes lenne-e rá. Véleményem szerint félő, hogy valaha, ha nem is az én generációm ideje alatt, de az elkövetkezendő pár évtized elhozza majd ezt az létformát, hiszen már minket is mindenhol gépek vesznek körül, manipulálnak, megfigyelnek és néhány kivétellel egyre jobban hasonlítunk egymásra, akár csak a regény szereplői. A nyelvet folyamatosan egyszerűsítjük, s egyszer talán eljutunk az új beszéd szintjére is. Szintén elgondolkodtató, hogy ebben az elképzelt világban nincs magánélet, érzelmek, önálló akarat és gondolat, sőt még a nyelv is eléggé megrövidült. Fölmerül a kérdés, milyen értékek lehetnek abban a világban, s vajon nem éli át, még ha csak felszínesen is, ezt a mai ember? Hiszen legtöbbünk dolgozik, folyamatosan az álmait kergeti és küzd a jólétért, mialatt gyakran elfelejtjük értékelni saját gondolatainkat és szeretteinket. Ugyan olyan fogalmak mint Gondolatrendőrség vagy a Nagy Testvér még nem észlelhető életünkben, sajnos félő, hogy eljön ez az idő is. Összefoglalva, a regény abszurd világa és kisarkított társadalma valamint annak kritikája könnyen magával ragadja az olvasót. Személy szerint nem szeretem a nem valós történeteket, de az a könyv egyike volt azoknak, amiket olvasás közben csak nagyon nehezen tudtam letenni. Megrémiszt és elgondolkodtat, s ezen kontraszt olyan érdeklődést kreál az olvasóban, amelyre csak kevés könyv képes. Barna Brigitta

George Orwell 1984 című regénye rendkívül megosztó. Valószínűleg soha nem vettem volna a kezembe a könyvet, ha nem lett volna rá szükségem tanulmányaim során. Őszintén szólva nem az ilyen könyvek iránt érdeklődöm általában, azonban azt kell mondjam, óriási élménnyel lettem gazdagabb. Fantasztikus regény. Az 1984 egy antiutópia, amely a Londonban, az Egyes leszállópálya fővárosában, uralkodó totalitárius diktatúra szörnyűségeit tárja elénk Winston Smith életén keresztül. Egy ilyen rendszerben a politikai hatalom célja a tudatlanság előidézése, annak elérése, hogy az emberek minél kevesebbet gondolkozzanak, s szó nélkül eleget tegyenek a Párt utasításainak, követeléseinek. Az érzések nélküli világ, ahol a saját élet már különcködésnek, a hatalom elleni fellépésnek számít, egy rendkívül nyomasztó érzést ébreszt az olvasóban. Ez a világ az egyformaság kora, amelyben akár egy véletlen, gyanús arckifejezésért is elgázosítják az embert. Óceánia Eurázsiával folytatott háborúja a hidegháborús éveket idézi. A rendszer a kommunizmus és a diktatúrajegyeit ötvözi. Az emberek életét nagymértékben korlátozzák, folyamatos kontroll alatt tartják őket. A narratíva nyelvezete, stílusa nagyon jól kommunikálja a politikai hatalom legyőzhetetlenségét, a rendszer kegyetlenségét. Hatalmas élménnyel gazdagodtam a regény elolvasásával. Elgondolkodtató és rendkívül érdekes, de egyben nagyon nyomasztó az a világkép, amelyet Orwell az olvasó elé tár.

Az "1984" George Orwell legsikeresebb és legtöbb vitát gerjesztő regénye az "Állatfarm" mellett. Először édesanyám unszolására vettem kezembe a könyvet, mondván, hogy "ezt a művet minden embernek el kellene olvasnia." E kijelentése rendkívül felkeltette az érdeklődésemet, ezért nagy kedvvel kezdtem el olvasni a regényt. A regény egy antiutópia amely egy olyan lehetséges jövőképet tár elénk, amely minden tekintetben negatív. Ebben a sötét világban egypártrendszer uralkodik, és a totalitárius diktatúra minden jellemzője jelen van. A mű valós eseményeken alapszik. A kiadásának éve egybeesett olyan történelmi eseményekkel, mint a Kommunista Párt megalakulása Kínában, valamint a totalitárius hatalom kiteljesedése Spanyolországban, illetve a Szovjetunióban. A könyv megjelenését megelőző években Orwell személyes tapasztalatai is hozzájárultak a regény keserű és ironikus hangulatához. Orwell részt vett a spanyol polgárháborúban az antifasiszta oldalon, és az itt, valamint a BBC-nél szerzett negatív tapasztalatok eltávolították a kommunista mozgalomtól, és ráébredt a háborús propaganda óriási manipulatív szerepére. A regény főhőse Winston Smith, aki akárcsak Orwell, a médiában dolgozik, és rajta megy keresztül a propaganda minden hazugsága, eltorzított híre. A Párt kormányzása tele van irreális túlzásokkal, mint például a "Gondolatrendőrség", az "Újbeszél", vagy az "Újragondol" elve, azonban ezek mind a mű szatirikus hangulatát erősítik. Winston egy idő után azonban szembeszegül a Párttal (akárcsak Orwell), és megkezdi titkos kapcsolatát Júliával, amely azonban nem tart sokáig, és hamar visszazökken a narratíva a rideg valóságba. A mű óriási hatással volt rám. Orwell szatirikus stílusa és allegóriái briliánsan járulnak hozzá a mű üzenetének közvetítéséhez, és fejezik ki Orwell keserűségét, csalódottságát a kommunista rendszerben. Kimond egy általános igazságot a totalitárius diktatúra természetéről, valamint meghökkentő jövőkép ábrázolásával felhívja a figyelmet a diktatúra veszélyeire, és törekszik felnyitni a szemünket. Deák Kata

Mekkora állatok ezek a disznók... vagyis, micsoda disznók ezek az állatok! Tanmese a gazdaságból, ahol bizony 2x2 gyakran 5. Az Állatfarmot elolvasni pár óra, de utána nem emlékezni rá, lehetetlen.

Jó leírások, érdekes világot teremt az író. Érdemes elgondolkozni a könyv kapcsán, hogy a mai világban mennyire vagyunk megvezethetőek, befolyásolhatóak.

Remek,mély és komoly gondolatok,szabad és új gondolkodásmód.A mű hangulata nagyon jó,elolvasása után másként szemléled a világot.Mindenkinek nagyon ajánlom,tartalmas könyv.

Orwell hátborzongató disztópiájában 3 szuperhatalom (Eurázsia, Keletázsia és Óceánia) birtokolja az atomcsapás után hanyatló Földet. Winston Smith, Óceánia diktatúrájának egyik szürke alattvalója, beleszeret a fiatal Júliába. Őszinte szexualitáson alapuló kapcsolatuk azonban szálka a mindent látó hatóságok számára, mivel a szex hivatalosan csak a pártkatonák nemzésére szolgál, így Smith-nek bűnhődnie kell. Smith a Gondolat Rendőrség gyámsága alá kerül, és megkezdődik a politikai átnevelése. Vajon Smith-ben marad még szikrányi szabadságvágy, vagy a Nagy Testvér őt is menthetetlenül bedarálja? George Orwell, méltán hírhedt regénye örök mementó: a társadalom oly könnyen kifordulhat sarkaiból és egyszer csak diktatúrában találjuk magunkat, ahol a politika egészen a hálószobánk ágyáig kúszik, miközben értékrendszerünket és gondolatainkat szájba rágja és egy olyan abszurd világba olvaszt, ahol bizony kettő meg kettő mindig öt! Orwell depressziós műve nem tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak, mert ez a kiváló alkotás rádöbbent minket arra, hogy milyen törékeny dolog a gondolatszabadság és soha nem szabad bedőlni a politikai demagógiának, mert az felemészti a bennünk lakozó emberséget, ezután egyenes út Óceánia A szépirodalom e kimagasló alkotását minden demokráciaszerető olvasónak ajánljuk! De legyenek óvatosak olvasás közben, mert a Nagy Testvér mindent lát!

Nyomasztó, mégis letehetetlen és elgondolkodtató alapmű.Kevés olyan mű van (még filmben is), amely világa ennyire, a közönség számára is átélhetően megalkotott és félelmetes. Az Utópia c. filmsorozat hasonlóan nyomasztó világával lehet méltó "folytatása".

Nagyon sokáig elkerültem Orwell műveit, hallomásból ismertem a munkásságát, így féltem, hogy egyáltalán nem vagy csak nagyon nehezen tudnám értelmezni őket. Azonban egy napon kezembe került a Ralph Steadman által illusztrált kötet, egy életem, egy halálom alapon felcsaptam, és azonnal magával ragadott. Csak úgy repültek az órák és az oldalak, és én teljesen belefeledkeztem a farm szép reményű mégis oly emberi végbe torkolló végkifejletébe. A szerző iróniáját mi sem tükrözi jobban, mint az alcím. Tündérmese, ami mégis "állatokról" szól, és nem nélkülözi a klasszikus mesei elemeket sem. Zseniális mű.

"amikor várandós hitvesével, Rosemaryval együtt új otthonuk háziszentélyébe az "Antikrisztus" helyett inkább a "fikuszt" állítják..." aki ezt írta, az gondolom nem olvasta a könyvet, de azért sikerült egy szép nagy spoilert is beleírni egyből az ajánlóba. A könyv egyébként nagyon jó, bár a mondanivalójából eredően kissé nyomasztó.

Évekkel ezelőtt olvastam először, most ismét a kezembe vettem, de a hatása ugyanaz, mint korábban. Letehetelen, elgondolkodtató, megdöbbentő, félelmetes... Mindenkinek el kellene olvasni.

Szerintem nem kell mindenfélét kötelező olvasmánnyá tenni, ajánlottá lehet, de pont az a baj, hogy sok olyant is kötelezővé tesznek, ami nem annak a korosztálynak való (például A kis herceg), aztán a diákok többsége így is csak rövidítve olvas el mindent és megutálják az olvasást. Ha nem kötelező, de ajánlott, azt lehet, hogy a diák önként is előszedné, mert kíváncsivá teszi, de felül kéne vizsgálni, hogy a mostani "kötelezők és ajánlottak" vajon tényleg annak a korosztálynak valók-e, akiknek előírták.

Nagyon-nagyon jó könyv! Csak ajánlani tudom. Biztos, hogy még legalább egyszer el fogom olvasni.

Tényleg nagyon jó könyv! Alapmű! \*OFF*\ Bernadett: Letehetetlen != Lehetetlen :P

ez a konyv nagyon tetszett

Épp most olvastam, de elégé szörnyű, kegyetlen és borzalmas rendszert mutat be az író.

Nem koránt sem lehetetlen, szerintem. Az én iskolámban kötelező olvasmány, és szerintem, ahol nem ott el kéne gondolkodni vajon miért nem... A világirodalom egyik legjobb darabja engem nagyon megérintett és mindenkinek csak ajánlani tudom. Lehet,hogy 18 évesen még nem látok belőle annyit mint késöbb, de ez határozottan KÖTELEZŐ:)

Nem koránt sem lehetetlen, szerintem. Az én iskolámban kötelező olvasmány, és szerintem, ahol nem ott el kéne gondolkodni vajon miért nem... A világirodalom egyik legjobb darabja engem nagyon megérintett és mindenkinek csak ajánlani tudom. Lehet,hogy 18 évesen még nem látok belőle annyit mint késöbb, de ez határozottan KÖTELEZŐ:)

Komor és igaztalan világot mutat be, ami talán ránk vár, csak reménykedni lehet, hogy 2084 sem lesz ilyen.

azt meséli el, hogy amikor körülnézel, tulajdonképpen kik is vannak körülötted

ALAPMŰ!!!!

"Bevi"-hez csatlakozva mondom, én is kötelezővé tenném. Akkor legalább az iskolában is szóesne arról, ami itt folyik!! Ez nem csak negatív utópia...nincs sok különbség a fikció és a "valóság" között....

Határozottan a világirodalom egyik gyöngyszeme, abszolút értéket képvisel... Főleg itt, Magyarországon van súlya! Nem könnyű és nem is habcsók de alapmű! Letehetetlen!

A fikusz és az Antikrisztus egy nagyszerűen megírt, remek, éles társadalomkritikát adó regény Orwelltől. 1936- os első megjelenése óta eltelt több mint 70 év, ettől függetlenül mai társadalmunkra méginkább vonatkoztatható a műben megfogalmazott kritika. Rendkívül érdekes olvasmány, ajánlom mindenkinek.

Eddig az 1984-et,és az Állatfarmot is volt szerencsém elolvasni.Azok is letehetetlenek,elgondolkodtatóak,de hozzám eddig ez a könyv áll legközelebb.A főszereplővel teljesen azonosulni tudtam,és azóta valahogy úgy érzem,hogy a jelen problémáinak megoldására nem mindig alkalmas,ha a múlthoz fordulunk.Ajánlom mindenkinek,hogy egyszer olvassa el.Én remélem még sok Orwell könyvet foghatok a kezembe.Jó szórakozást hozzá mindenkinek.

A kedvencem könyvem.

Hangoskönyv formájában is nagyon élvezetes!

Egyik kedvenc könyvem! Hihetetlen, hogy mennyirre jól tükrözi a sztálini korszakot.

Nagyon tetszett, mintha történelem könyvet olvasna az ember..............

Anno 17 évesen olvastam ezt a könyvet,és mai napig ez a kedvencem.Alapmű! "Lombos gesztenye fák alatt elattál,s eladtalak.Mi itt,s ők ott nyugszanak,lombos gesztenye fák alatt"

Szerintem a jó könyvnek két ismérve van: nem tudod kitalálni mi lesz a vége és elgondolkodtató! Ajánlom mindenkinek!

Katartikus, elgondolkodtató "élmény". Mindenkinek ajánlott, elolvasdása után kicsit tisztábban látja az ember a körülötte történő dolgokat! Kötelező olvasmánnyá tenném!

1.letehetetlen 2.tanulságos.

...alapmu.roviden ennyi.

Ez a mű lenyűgöző. Haladunk ez irányba, nem kell sok idő az orwell-i jövővilágkép megvalósulásához. A mai világban is nem egy példa van erre.

az orwelli utópia a 90es évek elején nem jött be, de bebizonyosodott, hogy a történelem ismétli önmagát. Most újra felértékelődött, egyre inkább valóságszerűbb. Rám nagy hatással volt a mű.

Szerintem a világirodalom legjobb művei közé tartozik! Aki elolvassa, más szemmel fogja látni a világot! "A hatalom célja a hatalom maga!"

Az 1984-et figyelmeztetésnek szánták, és nem használati utasításképp.

Elgondolkodtató, és nagyon is helytálló. Ha elolvasod sok mindent megértesz abból ami ma is folyik a világban.

Bár csak az elején tartok még, de Orwellben most sem kell csalódnom! Angolul már volt szerencsém a könyvhöz, de ez a fordítás remekül adja át az eredeti hangulatot.

A könyvet másodszorra olvasom,ennek oka nemcsak az,hogy örömömet lelem benne.Az alkotáshoz illusztrációkat készítek egy pályázatra,hihetetlen élmény...

Azt hiszem mindannyiunkban szunnyad egy "Gregor Mann"...