Daniel Glattauer

NAGYON jó. Imádtam, hogy e-amilezési párbeszédből áll az egész könyv, Mindenkinek ajánlom. Nevettem, izgultam. DE nagyon kellett hozzá a második rész.

Emmi és Leo nem tudok most mosolygás nélkül gondolni rájuk. Annyira izgalmas volt belesni a kis világukba, legbelső, titkos részüket megosztó levelezésükbe, hogy egyedül csak az tartott vissza a könyv egy szuszra való végigolvasásától, hogy időnként igazán megorroltam rájuk és egyszerűen le kellett tennem, pihentetni. Megorroltam, amikor játszották a kis játékaikat, a féltékenykedést, a duzzogást, a kicsinyes bosszút, szóval ugyanazokat a köröket, amiket az emberek az íméleken kívüli, való világban is lefutnak. De talán épp ettől lettek valóságosak, emberiek, szerethetőek. Imádtam ezt a történetet, mert bármennyire is kitalált, melyről minden ímélcím tulajdonos csak álmodozhat, mégis benne van az élet, a valóság rideg szava, ami átszabja álmainkat is. Hogy mitől ennyire jó ez a rózsaszínből hétköznapira átfestett sztori? Számomra Emmi fogalmazza meg ezt igazán jól, amikor leírta, hogy mennyi mindenhez és mindenkihez alkalmazkodunk életünkben, ám ezekben a véletlen levelekben lekerülhet az álarc és kikapcsolható a belső cenzúra. Na igen. Pont ez az érzés az, amit mindenki keres, párban, barátban, ismerősben, levelezőtársban. Ez, és az elfogadás: az, hogy így, álarc és cenzúra nélkül is meghallgatást és választ kapnak gondolatai.

Érdekes történet, thriller-es beütéssel. Én egy nap alatt elolvastam, annyira vártam,mi lesz a végén. A főhősnő megismerkedik egy minden szempontból tökéletesnek tűnő férfival, akiről aztán kiderül, hogy mégsem olyan tökéletes. Sőt, kifejezetten hátborzongató... Egy kis nyomozás azonban mindenre fényt derít. Ajánlom a pszichothrillerek kedvelőinek.

Sodró lendületű könyv, nehéz letenni... Mi történik akkor, ha egy betűcsere miatt félremegy egy e-mail, és egy Férfi és egy Nő levelezni kezdenek egymással? A levelek kezdetben rövidek és lényegre törőek, de a humor már ekkor is megcsillan bennük. Aztán egyre személyesebb hangulatúvá válnak, majd mindkettejüket meglepve még annál is több... Megbeszélnek nagy nehezen egy személyes találkozót, ahol találkoznak is, meg nem is, látják egymást, meg nem is, talán tudják ki a másik, talán mégsem... Végig ott van a műben egyfajta lebegtetés, feszültség, huzavona, akár egy szuszra is el tudtam volna olvasni. De mivel nyaralásra vittem magammal, be kellett osztanom, és csak bizonyos mennyiségű részt engedtem meg magamnak egyszerre. Nagyon nehéz volt tartani, és visszafogni magam. Nem volt kétséges, hogy megveszem a folytatást is, már alig várom, hogy olvashassam. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy kicsit kiszakadni a hétköznapokból, és eljátszani a gondolattal, ő mit tett volna ebben a helyzetben?

A modern levélregény folytatódik: kilenc hónap telt el Emmi Rothner és Leo Leike utolsó levélváltása között, ami azért valljuk be, nem kis idő. És ők ott folytatják, ahol abbahagyták. Illetve csak majdnem, mert mindkettejük életében történtek kisebb változások. Leonak új barátnője lett, Emmi pszichológushoz jár. DE! Érzéseik nem változtak egymás iránt. A regény címének ugyanúgy, mint az előző könyvnél is, szimbolikus jelentése van. Az északi szélben Emmi számára Leo volt a gyógyír, míg ebben a részben a hetedik hullám a változást szimbolizálja... Aki majd elolvassa a könyvet, érteni fogja. :)

A humor, a romantika és az "önirónia" fantasztikus keveréke. Javaslom a folytatását is rögtön beszerezni - A hetedik hullám - mert egyszerűen "kívánja" az ember lelke a folytatást.

Megsimogatta a lelkemet.

Nagyon szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató is. Érdemes egyvégtében elolvasni.