Cecelia Ahern

Nekem nagyon tetszett! Teljesen magával ragad a történet, mondhatni, letehetetlen a könyv! Izgalmas, ahogy a szerelem kibontakozik a két főszereplő között. Csak ajánlani tudom minden korosztálynak! :)

Nekem nagy csalódás volt ez a könyv, jobbra számítottam egy kicsit, persze voltak azért jó részek is benne,de alapjában nekem nem tetszett.

Olvastam és ittam a szavakat, nem akartam, hogy vége legyen.

Az írónőtől csak ezt a könyvet olvastam eddig, de már kétszer. :) Nagyon tetszik.

Rendkívül tanulságos és szívbemarkoló történet, egy igazi wake-up call (aki olvasta a könyvet, tudja, mire gondolok) humorosan és imádnivalóan tálalva. Cecelia stílusa még mindig lehengerlő.

Először megijedtem a könyv szerkezetétől, de hamar megbarátkoztam vele, összességében pedig még különlegesebbé tette ezt az önmagában is vicces, olykor megható történetet. Mindenki ilyen életre szóló kapcsolatról álmodik, legyen az barátság és/vagy szerelem. Cecelia ismét nem okozott csalódást!

Nagyon nem tetszett ez a könyv. Unalmas, a karakterek semmitmondóak. A sztori jó lenne csak szerintem nincs jól megírva.

(Spoiler-t tartalmaz) Mit várunk egy könyvtől, aminek ilyen találó, kedves és romantikus címe van? Számítunk egy női szíveket biztosan melengető, szerelmes történetre, talán, még az elmúlást, valaminek a végét is sejteti. Ha jobban szemügyre vesszük a fülszöveget, megtudhatjuk, hogy egy nagyon megrázó tragédia közepébe csöppenünk a könyv elején. A fiatal Holly elveszíti férjét, s hiányát hosszú hónapokig elzárkózva a külvilágtól - beleértve családját és barátait is - próbálja feldolgozni. A múltba való néhány visszatekintéssel mi is jobban megismerhetjük megboldogult párját, Gerryt, és ez nagy segítséget nyújt abban, hogy még jobban bele tudjuk képzelni magunkat Holly helyzetébe, még akkor is, ha mi a valóságban nem találkoztunk ilyenfajta veszteséggel azelőtt. A család és a barátok mondhatni megelégelik a lány kilátástalannak tűnő magába fordulását, s sikerül kimozdítaniuk Hollyt. Ekkor talál rá párja őrá hagyott leveleire. Azokban Gerry arra kéri őt, hogy teljesítse az általa meghatározott kis vagy néha nem is olyan kicsi feladatokat. A fő cselekmény ezzel elkezdődik. A felvezetés szép volt és érzelmes, de úgy gondolom, hogy ennek az átható közvetítésnek nem sikerült fennmaradnia a mű egésze során. Az elején elhittem, hogy ez, fáj, mert valamilyen fokon mindenki bele tudja képzelni magát egy olyan helyzetbe, ahol a számára legkedvesebb személy nélkül kell élnie, még ha ez első hallásra lehetetlennek is hangzik. Az már más kérdés, hogy mi hogyan küzdenénk, vagy éppen adnánk fel. A legnagyobb problémám az volt, hogy nem Holly szemszögéből kísérjük végig a feladatok teljesítését, s így teljes képet nem kapunk a benne lejátszódó érzelem kavalkádról. A család és barátok körül zajló események valóban segítenek annak a bizonyos Az élet megy tovább érzésnek a kialakulásában, viszont a lány gondolatai nélkül nem biztos, hogy mindenki számára egyértelművé válik, hogy ezek a történések nem csak untatás céljából vannak. Megint, csak el tudjuk képzelni vagy megpróbáljuk beleképzelni magunkat abba, hogy milyen lehet az előtt a lépés előtt állni, hogy elengedjük azt, akit már sosem kapunk vissza és bizalmat szavazunk valaki másnak; és azon hezitálni, hogy megtegyük e ezt a lépést előre vagy sem. Ennek a harcnak le kell játszódnia annak az embernek a szívében, aki ilyen nehéz helyzetben van, de a kívülálló narrációja ezeket a gondolatokat tisztán, úgy, hogy az könnyeket csaljon ki a szememből, nem tudja közölni. Közeledve a könyv végéhez volt egy olyan pont, ahol azt éreztem, hogy igen, Holly mégis csak túltette magát a tragédián, és most már minden jól fog alakulni, de még akkor is volt benne egy csavar, aminek nem vagyok benne biztos, hogy benne kellett volna lennie. Ha valaki mindvégig azonosulni tudott a lány karakterével és átérezte a fájdalom nagy részét, az abban reménykedett, hogy ennyi fájdalom, megpróbáltatás és küzdelem után Holly végre boldog lesz. Nem a legnagyobb teljességben, de érzékelhető annak a bizonyos előrelépésnek a megtétele. Már tudjuk, hogy Holly kész elengedni Gerryt és új életet kezdeni, de a remény egy szemhunyásnyi idő alatt szertefoszlik a miatt a kellemetlen fordulat miatt, hogy az egyébként barátságos, kedves és felettébb szimpatikus Daniel visszatér régi barátnőjéhez. Arra készteti az olvasót, hogy dühöngjön, érezze, hogy az élet még igazságtalanabb, mint amilyennek gondolnánk, de a könyv nem így fogja fel. A körülmények miatt nem várhattuk el, hogy Holly egyből a srác nyakába ugorjon és vele új életet kezdjen az első öt másodperc ismeretség után, hiszen még mindig ne felejtsük el, hogy meghalt a férje. Viszont a gyerekes megjegyzések, amik a nagy szembesítés után vannak, egyáltalán nem odaillők. Nem hinném, hogy egy nő, aki nagy nehezen, de elfogadta férje halálát és összeszedett annyi erőt és bátorságot, hogy megpróbálja egy másik fiatalemberrel folytatni az életét, annak a másik nőt van kedve sértegetni elsősorban. Világossá válik számunkra, hogy Daniel türelmetlen, de én azt gondolom, hogy ha már ezt a csavart beletesszük, akkor kicsit valóság hűbben kellene lerendezni. A vége megnyugtató, talán katartikus is egy kicsit, de felmerült bennem, hogy az már csak azért történt úgy, hogy valahogy mégiscsak boldog legyen a történet befejezése. Egy kedves fordulat, aminek köszönhetően a legnagyobb bizonyosságot nyerjük arról, hogy az igazi lehetőségek akkor nyílnak meg előttünk, amikor a legkevésbé számítunk rájuk.

Az Ahern-rajongóknak valódi Kánaánt jelenthetnek az elkövetkezendő hetek, hiszen nemrég egyszerre két kötete is megjelent magyarul. Igaz, ebből az egyik csak újbóli kiadás, de ha azt nézzük, hogy a Utóirat: Szeretlek! c. regényt évek óta antikváriumokban is nehezen lehet levadászni, érthető az öröm. Az év elején arculatváltáson átesett Athenaeum Kiadó ezzel pedig a teljes életművet magának tudhatja, ennek tiszteletére a most megjelenő két kötet a régebbi művekétől eltérő stílusú borítót kapott. Holly és Gerry boldog házasságban éltek. Azonban egy nap a férfinak iszonyatosan megfájdult a feje, az orvosok agydaganatot állapítottak meg nála. Gerry februárban elhunyt, Holly pedig azóta nem találja helyét a világban. Depressziójából egy postán kapott csomag rántja ki: egy csomag, benne tíz levél, a maradék hónapokra egy-egy, mindegyik Gerrytől. A férfi halála előtt úgy döntött, ezekkel a pár soros üzenetekkel segíti át nejét a mélyponton. Ezeknek a leveleknek köszönhetően Holly ismét élni kezd: szórakozni jár, végre talál egy rendes munkahelyet, három hetes nyaraláson vesz részt, és talán még újra szerelemes is lehet. Cecelia Ahern mindössze huszonhárom éves volt, mikor papírra vetette ezt a különös szerelmi történetet. A formabontó alapszituációnak köszönhetően szerte a világban felfigyeltek a fiatal írónőre, akinek édesapja akkoriban volt kormányfő Íróországban. Való igaz, az Utóirat: Szeretlek! nem azt meséli el, hogyan jön össze két fiatal hosszas vívódás után, ahogyan azt a legtöbb amerikai romantikus film tenné, hanem megmutatja, mi van az esküvőn túl. Szeretjük azt hinni, ha kedvenc hőseink összejönnek, örökre együtt maradnak és semmi sem választhatja el őket. Ám sokszor a sors kegyetlen tréfát űz, és itt jön a képbe Holly története. Ráadásul a kötet vége is tartogat meglepetést az olvasók számára, így Ahern - ezek alapján - abszolút megérdemli a sikert. A szerzőről tudni kell, hogy több mint tíz éve ír, ez alatt az idő alatt összesen kilenc regényt, egy novelláskötetet és további öt novellát tudhat a háta mögött. Ahern mindig is szereti felforgatni a chick-lit műfajt, és valami extrém alaphelyzetbe keverni hőseit. Kaptunk már a holnapot megjósoló naplót, teljes életnagyságban jelenlévő lelkiismeretet, egyszerre két helyen lévő menő üzletembert és elutazhattunk a talált tárgyak országába is. Képzelőerőben tehát nincsen hiány, azonban a legtöbb esetben Ahern mindig elrontja a kidolgozást. Vagy egy unszimpatikus hősnő vagy egy minden logikát nélkülöző fordulat veszi el az olvasás örömét, de akad persze kivétel is szép számmal, amikor egy teljesen élvezhető történetet ír meg, így akárhányszor csak új regénnyel jelentkezik, én vevő leszek rá. Jelen cikk tárgya nem mai alkotás, 2002-ben jelent meg Írországban, Magyarországon öt évvel később látott napvilágot. A Hilary Swank, Gerard Butler és Lisa Kudrow főszereplésével készült filmnek hála a kötet hazánkban is nagy népszerűségre tett szert. Az első körből én anno kimaradtam, így kifejezetten örültem, hogy az Athenaeum Kiadónak sikerült megszereznie a kiadás jogait és ezt is a többi kötet mellé tehettem. A remek alaptörténet és a sok pozitív vélemény miatt nagy elvárásokkal vettem a kezembe kötetet. Érzéseim az olvasás során folyamatosan változtak. Ahern ha akarná sem tudnál letagadni, hogy ez a regény az első, ami megjelent nyomtatásban. A stílusa itt még kiforratlan, a nevek egyszerűsége már fájóan bántott, néhol egy-két rosszul sikerült párbeszéd is becsúszott, ugyanakkor már megfigyelhető az a fajta történetvezetés, ami a későbbi műveit jellemzi. Ami leginkább zavart, az a választékosság hiánya. Nem egyszer fordult elő, hogy bizonyos helyzetekre ugyanazt a jelzőt használta, akárki is mondta azokat a szavakat, vagy a szereplők ismételgették egymást. Számomra néhol nagyon élettelen volt a párbeszéd, vagy az a szituáció, amibe a lányok belekeveredtek, vagy éppen ahogy reagáltak rá. A dokumentumfilm forgatása abszolút nem illett a képbe, és valljuk be elég hihetetlen, hogy ekkora népszerűségnek örvendjen egy ilyen kaliberű videó. Ami viszont tetszett, az Holly lelki vívódása. Gerry halálán való túllépése - ha egyáltalán túl lehet ezen lépni - nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem szép fokozatosan. Ahern pedig volt annyira eszes, hogy jól keverje a kártyákat, és attól függetlenül, hogy Hollyra irányult a figyelem, a többiek érzéseit is megismerhetjük. Mert nem csak annak fáj, aki a házastársát veszíti el, hanem a barátoknak is, akikkel más természetű, de ugyanolyan szoros kapcsolat alakulhat ki. De az olyan apróságok is jól mutatták Holly fájdalmát, mint az, hogy nem mondta le Gerry telefonjának előfizetését, csak hogy hallja az üzenetrögzítőre felmondott szöveget a hangján, ha a hiánya már őrjítő volt. Ugyanakkor az élet megy tovább, és erre akarta felhívni Gerry is neje figyelmét, és mivel ismerte őt annyira, hogy egyedül nem lesz képes továbblépni, a halála után is gondoskodott róla. Létezik ennél nagyobb szerelem? De a dologhoz az is hozzátartozik, hogy a szerző inkább a tettekkel, mint a gondolatokkal tudta bemutatni ezt a szerelmet és az azt követő gyászt, mert hiába próbált a későbbiekben szívfacsaró mondatokat adni Holly szájába, sajnos a legtöbbször nem jött össze. Természetesen ez fakadhat fiatal korából is, hiszen huszonhárom évesen az ember - ha szerencsésebb helyzetben van - nem élt még meg annyi mindent, hogy hitelesen tudja bemutatni az élet árnyoldalait. Összességében ez is egy könnyed, gyorsan olvasható sztori, akár csak a többi Ahern-kötet. Nem állítom, hogy ez lenne a legjobb, de nem is a legrosszabb, inkább egy erős közepes. De mivel első regény és a vége is meglepő, ezért jár még rá plusz egy pont. Értékelés: 10/7

És hihetetlen. Még mindig libabőrős vagyok ettől a könyvtől (és nem, nem azért mert fázom..). Eddig nem volt még olyan könyv, amin sírtam volna. Ami tényleg, őszintén ennyire nagy hatással lett volna rám.. Ennél a könyvnél viszont.. Az a bizonyos búcsú, az Élettől.. És mikor meglátta az esküvőn.. Hihetetlen egy könyv. Nagyon pozitívan csalódtam az írónőben. Szerintem ez lett a legjobb könyve.:)) Nálam az első benyomás is számít. És a könyv feléig, akármit is tett az a bizonyos Élet, én úgy gondoltam rá, mint valami igénytelen, undorító lényre. És igaz, hogy a végén Lucy leírta, hogy mennyire jóképű lett.. én nem tudtam rá az első találkozás után már pozitívan gondolni. Ez mellett persze imádtam, amit Lucy-val tett, és értékeltem, hogy volt türelme, és kitartása hozzá.. Eleinte nem értettem ezt az életes dolgot. Mikor elkezdtem a könyvet, csak néztem, hogy most ki ez az emberke, akit Életnek hív Lucy? Hogy kerül ő bele ebbe a könyve és mi köze a történethez? És még most, hogy befejeztem a könyvet, még mindig vannak hiányzó kirakós darabkák. Cecelia Ahern regényeinek mindig van egy mélyebb jelentésük, üzenetük, és mint mindig, ez most is sokat segített nekem. Megállhatok egy percre, hogy elgondolkozzak, tényleg ennyit számít az életem, és többet kell(ene) foglalkoznom vele, mert lehet, hogy egy nap, egy rossz leheletű, gyűrött öltönyös emberke felkeres, azzal az okkal, hogy változtatnom kellene az életemen. És Don.. Lehet, hogy nem hiszitek el, de én már az elején mikor volt az a bizonyos téves hívás, és utána kiment szőnyeget tisztítani tudtam, hogy ők össze fognak jönni, vagy mindenképpen lesz valami köztük. És igazam lett. Nagyon haragudtam Lucy-ra, mert Blake-t választotta, az után Az Éjszaka után, amit Donnal töltött. És mikor már csak pár oldal volt vissza a könyvből, és még mindig nem békült ki Don és Lucy, kezdtem megijedni. Nem akartam, hogy ilyen vége legyen az egésznek. De szerencsére happy end lett, bár én nem ezt a fajta befejezést vártam. De így is tökéletes könyv!:))

Az egész történet egy vérátömlesztés következményei köré szövődik: Justin és Joyce a két főszereplő mindennapjai gyökeres fordulatot vesznek, és olyan élményekkel szembesülnek, amelyekről nem is gondolták volna azelőtt, hogy lehetségesek. Maga a témafelvetés érdekes, tele van vicces véletlenekkel, van benne konfliktus, illetve a kötelező elcsúszások, amikor a szereplők szándékai elkerülik egymást, ezzel is tovább borzolva az olvasók idegszálait. A regényben minden karakter szerethető, ugyanakkor számomra a főszereplőkkel ellentétben az egyik mellékszereplő történetesen Joyce 75 éves édesapja sokkal érdekesebbnek és kidolgozottabbnak hatott. Kétségkívül az ő karaktere a legélénkebb a regényben, szinte megelevenedik a szemünk előtt, ahogy járás közben imbolyog és cinkos szemeivel ránk kacsint. A másik eleven karakter, akit megkedveltem Doris, Justin öccsének a felesége. A főszereplők számomra kevésbé kidolgozottak, kevésbé elevenek, és a vérátömlesztés bizarr következményeiből is lehetett volna még mit kihozni. Az ember valahogy folyton vár arra a bizonyos fordulatra, ami jó ideig csak nem akar eljönni, míg végül azért bekövetkezik. Mindazonáltal mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki szeretne egy könnyű olvasmány társaságában kikapcsolódni, aki szereti a humort, illetve kedveli a játékos, eredeti mellékszereplőket.

csodálatos, gyönyörű és megható történet. Filmen is láttam , de a könyv... :)) igazi szerelmes történet, angolul, az írónő szavaival még szebb :)

Egy igazán jópofa, elgondolkodtató, ugyanakkor szívet melengető történet. A szerző minden magyar nyelven megjelent könyve közül, számomra ez az abszolút befutó.

Az egyik legkiválóbb könyv, amit mostanában olvastam! Mindenkinek ajánlom, aki ( még) keresi az Életét!

Nagyon nagyon nagyon jó könyv! Szórakoztató, eredeti poénokkal, ugyanakkor mélyen megindító, mindenkinek csak ajánlani tudom. Én ugyan angolul olvastam, de a magyar fordítás is biztos fantasztikus :)

Ez a könyv tnyleg nagy ajándk! Megrintö üzenettel, ami sokunkat "felbreszthet" a mindennapi rohanásbl. Nagyon tetszett. Az elsö könyvem Ahern-töl, a PS: ILU után.

Nagyon jó könyv! Magával ragadó. Viszont a film nem sikerült annyira jól, mint a könyv.

Fantasztikus könyv!!! Bár nagyon sajnálom,hogy Ivan és Elizabeth nem jöttek össze:(:(

Ez a könyv nagyon lebilincselő ,megható történet! Nyaraláson voltunk és a háziak biztos pont nekem hagyták ott. DE milyen jó ,hogy ott hagyták és én megtaláltam! Gazdagabb lettem egy olvasási élménnyel..és jót pihentem!

Nagyon tetszett a könyv. Azért jobb lett volna, ha egy tíz évvel korábban egymásra találnak. :)) De legalább ezt nem bőgtem végig, mint az Ui: Szeretlek-et.

Ahernt nagyon szeretem, így nagyon vártam ezt a regényt is, de csalódnom kellett. A stílusa elég száraz, és nem koherens sokszor. A szereplők közül sajnos senki nem lett szimpatikus,a történet pedig? Nos, hihetetlen. De sajnos nem úgy, hogy közben mesés vagy álomszerű volna (pl.: Bárcsak láthatnál), hanem egyszerűen - már elnézést a kifejezésért - baromság, a vége pedig rettentő összecsapott. Ettől még imádlak, Cecelia, és várom a többi regényedet, de ez nem jó!!!:-)))

Imádtam olvasni, bár a filmet is megnéztem egy tucatszor.

Csodálatos könyv, egyszerűen magával ragadó. Láttam a filmet és nagyon tetszett, ezért elolvastam a könyvet is. De erre nem számítottam, a könyv fényévekre van a filmtől, mindenkinek csak ajánlani tudom, tessék olvasni : )

Megmondom őszintén, hogy azért vettem meg a könyvet mert tetszett a címe, aztán a boltban beleolvasva izgalmas töréntetnek ígérkezett. Azt kell, hogy mondjam kellemesen csalódtam egy igazán bájos könyvet olvashattam el. Ez a könyv egy jó alternatíva arra, hogy amiről azt hittük, hogy végleg elveszett az csak máshova került és ha szükséges akkor idővel visszakerül hozzánk. Ez a könyv sokkal inkább megfogott és elgondolkodtatott mint ahogy azt vártam, ezért külön hálás vagyok a szerzőnek :) Jó, hogy az Ui.: szeretlek után egy teljesen más hangulatú és témájú könyvet vehettem a kezembe, ezek után kíváncsian nézem meg a szerző többi könyvét is.

Csatlakozom az előttem szólókhoz: valóban nagyon jó a könyv. A filmet már láttam, de nem sok maradt meg belőle, a könyv az igazi ez esetben is :) Ahogy lenni szokott: ez esetben is egy tragédia kell ahhoz, hogy a családtagok egymásra találjanak. Olvassátok el! ;)

Fantasztikus könyv és nagyon megindító... én szinte végigsírtam.

Az Ahol a szivárvány véget ér című könyve után olvastam, s azt hittem azt már nem tudja überelni, de rájöttem, hogy igen. Egyszerűen nem tudtam letenni, fantasztikusan izgalmas

tetszik a könyv egyedi megoldása, hogy az egész történet a szereplők levelezéséből e-mailezéséből, chateléséből ismerhető meg

A legjobb a világon. Mindnekinek el kellene olvasnia, sőt kötelező olvasmánnyá kellene tenni..:P

Nagyon-nagyon szép könyv, szinte letehetetlen. BÁr szomorú belegondolni, hogy egész életükben ott voltak egymásnak, de mégis milyen későn vették észre a másikat.

Nagyon tetszett:)

az elején megijedtem, hogy ez nagyon mesés és lehet, már öreg leszek hozzá, de gondoltam ha már megvettem végig olvasom....egyszer csak azt vettem észre, hogy nem tudom lerakni annyira jó könyv. Szerintem fantasztikus!

Sírtam, nevettem, majd ismét sírtam! Gondolhatjátok.... Nálam az U.i.:Szeretlek a nyerő, de ez 5csillagos mű:)

Ahogy kibontakozik a történet, úgy ragad magával ez a fordulatokkal teli valós-és egyben álom szerű világ. Letehetetlen! Fantasztikus! Lenyűgöző! :) Egy újabb remekmű Cecilia Ahern-től. :)

Az igaz szerelem még a halállal sem múlik el. Könnyfakasztó, lélekemelő mű. A film viszont sajna amerikai producerek kezébe jutott, nem lett az igazi. Inkább a könyvet vegyétek elő:)

Kb. 2-3 éve olvastam a könyvet.Fantasztikus.Életem elsö könyve amit egy nap alatt kiolvastam:) annyira tetszett:)

Az U.i.: Szeretlek után olvastam ezt a könyvet, legalább annyira fantasztikus és letehetetlen volt. Alig várom, hogy elolvashassam a többi művét...:)

Ezt olvasom- angolul. Nagyon jó, érdemes elolvasni. Tartalma röviden: Az igazi szerelem mindent ( időt és távolságot egyaránt) túlél.... R.

Hát szerintem a könyv fantasztikusan sikerült. Bár én a filmet láttam először és talán jobban is jártam, mert ha fordítva történt volna a film nem tetszene. De mind a film mind a könyv úgy jó ahogy van. Pont elég. Nem hiányzik belőlük semmi. Aki akar magának egy pár jó délutánt, az kezébe veszi ezt a könyvet, bármily vastag is legyen, és egyszerűen elolvassa. A hatás garantált. Mindenkinek kellemes időtöltést kívánok!

Jó könyv de engem valamiért nem tudott annyira lekötni, mint vártam, bár lehet, hogy túl nagy elvárásokkal kezdtem neki.

Fantasztikus könyv!!!!! és december 20.-ától filmesített változat a mozikban!!!!

Fantasztikus könyv, lenyűgözött!!!!!!!!!! Bár az eleje kissé zavaros és nehezebben olvasható, de alig bírtam letenni!!!! Ajánlom Mindenkinek!!!!

Nagyon tetszett a regény, alig bírtam letenni! Mindenkinek szívből ajánlom!

Nagyon jó és kedves kis történet. Tényleg jó köny!

De jó ez a köny!