Sőtér István

Ó, hát már megint ilyen romantikus butaságot kell olvasnom gondolta a Butus, amikor belekezdett az Üvöltő szelekbe. Hát, de tévedett Annyira nyugtalanító, sötét és komor, hogy el sem hiszem, hogy ezt nő írta (pláne XIX. századi nő). Itt nincsen cukorszirupos ömlengés, meg bárgyú huzavona férfi és nő között. A szerelem kegyetlen és bosszúszomjas, a boldogság mindenkit elkerül, és hiába kapunk egy úgy-ahogy boldog véget, ha azt generációk nyomora előzi meg. Hú, de nagyon nekem való volt!

Ez a történet egyszerűen imádnivaló. Ármány, szerelem, cselszövés, árulás, bosszú... minden ami garantálja a szórakozást. Csak ajánlani tudom.

Hihetetlenül szép szerelmi történet és az még hihetetlenebb hogy Emily Bronte már akkor a modern regény eszközeivel dolgozott amikor egész Angliában még a romantika virágzott. Ez a mű Emily Bronte egyetlen regénye de ezzel az egyetlen művével sikerült beírni magát a világirodalomba. Mind a mai napig ha kedvem támad leveszem a polcról és beleolvasok akár angolul akár magyarul (mindkétféleképpen fantasztikus). Bár a történet az idős Catherine és Heathcliff síron is túl tartó szerelmére koncentrálódik az én kedvenc részem mégis a kis Cathy illetve Hareton között ki alakuló szerelem volt. Mivel az ő kapcsolatuk nem más mint Catherine és Heathcliff szerelme...amilyennek lennie kellett volna. Hisz mindketten levetkőzik büszkeségüket és rájönnek a szerelem nem macska-egér játék hanem valami más. Ne féljünk attól hogy érzelmeinket kimutassuk! Ez főhősnek és olvasónak is egyaránt megszívlelendő tanács.