Emily Brontë

Ó, hát már megint ilyen romantikus butaságot kell olvasnom gondolta a Butus, amikor belekezdett az Üvöltő szelekbe. Hát, de tévedett Annyira nyugtalanító, sötét és komor, hogy el sem hiszem, hogy ezt nő írta (pláne XIX. századi nő). Itt nincsen cukorszirupos ömlengés, meg bárgyú huzavona férfi és nő között. A szerelem kegyetlen és bosszúszomjas, a boldogság mindenkit elkerül, és hiába kapunk egy úgy-ahogy boldog véget, ha azt generációk nyomora előzi meg. Hú, de nagyon nekem való volt!

Ez a történet egyszerűen imádnivaló. Ármány, szerelem, cselszövés, árulás, bosszú... minden ami garantálja a szórakozást. Csak ajánlani tudom.

Érdekes könyv, rendhagyó formával. Nem egy rózsaszín szerelmesregény, éppen ettől hiteles és élvezhető. Szerintem a világ egyik legszebb szerelmi vallomása is ebben a könyvben található: /Ha mindenki más elpusztulna, és csak ő maradna életben: általa tovább élnék én is! De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el, az egész világ idegen lenne számomra, nem érezném magam többé részesének.../

Páratlan regény! És nem csak azért, mert ez az írónő egyetlen regénye. A korabeli olvasmányokhoz képest sokkal lehengerlőbb. Az érzelmi mélységeket átélni olvasót szinte magával ragadja a történet és az események folyása, miközben a szereplők lelkének fájdalmait, gyötrelmeit, szenvedéseit és kétségeit, olykor pedig örömeit és lanyha, ám biztonságos vagy éppen ideig-óráig fellobbanó boldogságát is átérzi. Tanúi lehetünk egy örök szerelemnek, melynek a gyűlölet és a szenvedély egyaránt része. Az írónő nővérének, Charlotte-nak szavaival élve: vihar fűtötte és feszült légkörében olykor szinte belélegezni véljük a ahogy az elvakult szenvedély és szenvedélyes elvakultság közepette feltárul előttünk, mire képes a (beteljesületlen) szerelem, ha a síron túl is tart... Nagykamaszként első olvasásra még nem nyújtott maradandó élményt, de most 10 évvel később másodszor olvasva abszolút kedvenc lett. Azoknak ajánlom, akik szeretik a klasszikus műveket, ám nem elégszenek meg a langyos romantikával, hanem előnyben részesítik a felkorbácsolt szenvedélyes érzelmek szívszorító történetét.

Szerintem jó könyv.. Egymás után 2x kiolvastam és rettentő gyorsan. Az pedig, hogy tönkreteszik magukat szerintem nem ANNYIRA igaz, bár nem ezért kéne elitélni a könyvet, hiszen mi van Rómeóval és Júliával!? Szinte egymás ölték meg, és még rettentően fiatalok voltak, először mondhattuk volna diákszerelemnek is akár, ha úgy tetszik de idővel már annyira nem.. De szerintem ez az, hogy tönkreteszik magukat,hogy megölik egymást, legalábbis szerintem, és mégis világ siker és személy szerint nekem is egy nagy kedvencem... De hát, kinek a pap kinek a papné, nem mindenkinek tetszik minden könyv ami másoknak érdekes lehet és ez pont így jó. :)

Mit mondjak? Tudom, hogy a világirodalom hű-de hú-de iszonyat nagy regénye, de az egészben erkölcsi értékekkel kevéssé megáldott, szélsőséges emberek zsarnokoskodását és szenvedését láttam. Valahol a könyv felénél már olyan érzése van az embernek, hogy az emberi nem megérdemelné, hogy letörlődjön a föld színéről- az egészben nincs egy jó, önzetlen, tiszta szívű szó, mondat, cselekedet. Abban pedig, hogy két gonosz ember szerelemből mindenkit tönkretesz (magukat beleértve), sem értelmet, sem annak árnyalatát nem találtam. Egy hárpia, az ő kis ősgonosza, és úgy kollektíven egy szintén agresszív, ostoba rokonság rágós, sőt, ehetetlen drámája. Egészségükre. Az utolsó fejezetre Emily Brönte is megunta a sok szenvedést, és gyorsan megpróbálta -ha nem is jóvá- de elfogadhatóvá tenni a meggyötört, instabil és intelligenciát nélkülöző lelkek életét. Ne vesszen már kárba 300 oldalnyi ......!

A Jane Eyre nagyon tetszett, az egyik kedvenc könyvem. A Villette is jó volt. Ezeket mindenkinek ajánlom. Az Üvöltő szelek nekem egyáltalán nem tetszett.Nem tudtam beleélni magam.A film sokkal jobb volt.llyet még soha nem mondtam...

Bronte nővérek regényei mindig elvarázsoltak. Mindenkinek tiszta szívből ajánlom! Az Üvöltő szelek c. könyv oly megrázó, hogy mindenki készüljön fel arra, hogy erős idegzet kell végigolvasásához, de megéri.

Nagyon tetszett mind a három regény

Én a Jane Eyre-t még évekkel ezelőtt olvastam, magával ragadó regény.

Nagyon szeretem ezt a könyvet, és az általam eddig látott megfilmesítésekkel ellentétben szerintem nem erőszakos őrültek szerelméről szól. A könyv változat ezerszer jobb.

Kifejezetten nehéz regény, rágni kell, megérteni. Aki könnyen emészthető és olvasható ponyvákhoz szokott, annak nem fog (elsőre) tetszeni. Amikor én először olvastam, voltak olyan részei, hogy csak nehezen vergődtem oldalról oldalra. Volt, hogy alig vártam, vége legyen. Nem hasonlít egyetlen klasszikus romantikus regényhez sem. De mélysége és szépsége talán éppen ebben rejlik. Igazán fantasztikus könyv.

Hihetetlenül szép szerelmi történet és az még hihetetlenebb hogy Emily Bronte már akkor a modern regény eszközeivel dolgozott amikor egész Angliában még a romantika virágzott. Ez a mű Emily Bronte egyetlen regénye de ezzel az egyetlen művével sikerült beírni magát a világirodalomba. Mind a mai napig ha kedvem támad leveszem a polcról és beleolvasok akár angolul akár magyarul (mindkétféleképpen fantasztikus). Bár a történet az idős Catherine és Heathcliff síron is túl tartó szerelmére koncentrálódik az én kedvenc részem mégis a kis Cathy illetve Hareton között ki alakuló szerelem volt. Mivel az ő kapcsolatuk nem más mint Catherine és Heathcliff szerelme...amilyennek lennie kellett volna. Hisz mindketten levetkőzik büszkeségüket és rájönnek a szerelem nem macska-egér játék hanem valami más. Ne féljünk attól hogy érzelmeinket kimutassuk! Ez főhősnek és olvasónak is egyaránt megszívlelendő tanács.

Fantasztikus a könyv. Hihetetlen, hogy ő, aki a szerelmet soha nem ismerte, legalábbis nem volt benne tapasztalata, ilyen lélektani regényt tudjon írni. De!! Nem mindegy, hogy mikor és hogyan olvassuk. Én kétszer olvastam el, pár évvel ezelőtt, amikor még 17 éves voltam és most. Másodjára és kicsit érettebben értettem meg igazán a lényegét a könyvnek. Ajánlom mindenkinek.

Egy félig bevallott, de mindhalálig tartó szerelem és egy végzetes hiba megindító, elrettentő, szívszaggató következményei... nem tudtam letenni, és bár először angolul olvastam, most megvettem magyarul is. Mert muszály volt.

Szerintem ez a könyv gyönyörű egyben idegtépő.A sziporkázó szerelmesek kiket csak a halál választ el egymástól.Egyikük sem tud a másik nélkül élni, és ez a csodálatos a regényben.

Gyönyörű szerelmi történet, de nem a megszokott formában. Rám nagy hatással volt.

Imádom ezt a könyvet! Fantasztikus mennyire magával tud ragadni a könyv hangulata és szinte hallom ahogy üvöltenek a szelek....