Tiszta Emma

A kötet tizenhat írásműve közül tizennégy szerepelt már a szerző nagy közönségsikert elért, Bakator című könyvében is. Az írások nagy része közvetve vagy közvetlenül a második világháborút, Sőtér István korosztályának legmegrázóbb, sorsdöntő élményét idézi. A katonai összeomlásról, Buda ostromáról, a felszabadulás önfeledt és boldog perceiről, a háborút követő koalíciós évek zűrzavaráról, a feketézésről, az ügyeskedésről, az újjáépítés lázas korszakáról, részletes és kíméletlen következetességgel a régi polgári erkölcs és életforma csődjéről számolnak be ezek a klasszikus tömörségű, nagy műgonddal és a szürrealizmus eredményeit is hasznosító íráskészéggel megalkotott elbeszélések és kisregények. Szereplőik a magyar középosztály, a polgárság tagjai, akik többségükben reménytelenül, tehetetlenül vergődtek és sodródtak a háborúban, és a megváltozott, új világban sem találták a helyüket. E művek, hármat-négyet kivéve, a megírásuk időpontját tekintve is, a múlt illúzióival, hibáival merészen szembenéző és könyörtelen igénnyel leszámoló, a háború után újjászülető prózairodalmunk első korszakának rangos alkotásai közé sorolhatók. A frissebb keletű írásokban pedig a megváltozott társadalmi viszonyok közt élő értelmiség sorsát és lehetőségeit ábrázolja, az öregedés gondjait és problémáit boncolgatja a szerző, tárgyilagosan, mégis fájó nosztalgiával, érzékletesen.