A végzetes toll - Publicisztikai írások

Zsolt Bélit pályatársa, Bálint György Pesti Miskin herceginek keresztelte el. Aligha csak azért, mert a Nagykörút és a Duna-part kávéházaiban föl-föltűnő alakját az a szájhagyomány kísérte, hogy éjszakánként nyolcvan cigarettát szív el, nyolc-tíz konyakkal és dupla feketével. Szenvedélyes munkalázát tanúsítja ugyan, hogy 1928 és 1940 között tizenkét kötete jelent meg, ám az még inkább jellemzi Zsolt Bélit, amit Kellér Andor jegyzett fel róla: a kávéház, ahová betette a libát, benépesedett, a lap, ahová írt, olvasott és népszerű lett."
Különben szelíd poétaként tűnt fel a magyar irodalomban. Első verseskötetét 1915-ben félénk szeretettel" ajánlotta Babits Mihálynak De az alig húszéves költőt társadalmi igazságérzet is feszítette; amolyan orosz módra. Szülővárosában, Komáromban Kropotkin könyvét tanulmányozta bencés diáktársaival, amikor a rendőrség lefülelte az ifjúmunkásokból is álló fölforgató-szemináriumot, mely a francia forradalom hevületében Hegypártnak nevezte magát Zsolt hamarosan Ady lapjánál, a Nagyváradi Naplónál találja magit, ahol Bródy Sándor fedezi fel a magyar publicisztika számira. 1921 után a Világ majd a Magyar Hírlap szerződteti vezércikkírónak, az Újság főmunkatársnak. A napilapok mellett szinte minden polgári radikális gondolatot közlő fórumban publikál, s korszakfordulókon maga is alapít lapot: a fehér terror után a Tavaszt, a náci mészárlást követően a Haladást.