Izland, ahol az idő születik

Egyesek szerint nem lehet szeretni Izlandot. Én nem így vagyok vele, első pillanattól beleszerettem, amikor megláttam. Egyszerre szelíd és durva arca teljesen elvarázsolt, s ha fiatal volnék, odaköltöznék és idegenvezető lennék. Szabadidőmben üldögélnék egy-egy bazaltsziklán, bámulnám a mesebeli tájat, és gondolatban trollokkal, elfekkel társalognék. Saját vízesésem volna, amiből tiszta vizet innék, fáradságomat csak a nekem ajándékozott meleg forrásban üdíteném, és minden izlandi póninak piros bojtot kötnék a füle mögé. Volna egy cicám és egy kutyusom, de a törött lábú sirályt sem kergetném el. És még sok mindent csinálnék, de így csak marad a nyitott szemmel való álmodozás.