A hit a zsoltárok könyvében

A Zsoltárok könyve a bibliai kánonnak az a része, amely a legteljesebb teológiai, lelkigondozói és liturgiai erőforrást nyújtja számunkra. Akár alkalmas, akár alkalmatlan volt az idő, évszázadokon keresztül hívő nők és férfiak fordultak újra és újra a zsoltárokhoz, mert annak Isten-ember párbeszédei nyújtották a legnagyobb segítséget az élet legfontosabb kérdéseiben: a zsoltárok éppen azért képesek segítséget nyújtani, mert párbeszédeikben mindkét beszélgető fél szót kap. Egyrészt ugyanis a zsoltárok lényegileg Izráel hitének Istenhez szóló megnyilvánulásai, s ezt a szerepüket azért töltik be tökéletesen, mert ennek a hitnek a teljes skáláját felvonultatják az istendicséret magasságaitól egészen a düh és a kétely mélységeiig. Másrészt pedig, ahogy Luther Márton a maga szenvedélyes módján ki is fejtette a zsoltárok nem csupán Istennek címzett beszédek, hanem egyszersmind az evangélium hangja is felcsendül bennük: Istennek a saját népéhez intézett jó híre. Ebben a könyvben a hívő közösség annak az Istennek a felséges szavát hallotta és hallja meg, aki mind a szükségben, mind az ünneplésben velük van. A zsoltárok az élet egészét Isten uralmába adják, ahol viszont az élet minden kérdése az örömhírt hirdető Isten elé vihető.