Az első jezsuiták

1534-ben a spanyol Iigo López de Loyola és hat társa mindnyájan ismerik egymást Párizs egyeteméről tisztasági és szegénységi fogadalmat tesznek. Az ő összefogásukból alakul ki később az a mag, melyből az 1540. szeptember 27-én kiadott pápai bulla nyomán megszületik az újkori kereszténység legnagyobb hatású szerzetesrendje, a Jézus Társasága.
Az első jezsuiták tevékenységét ellentmondásos jelenségek kísérik: nevezik őket ördögnek, kiűzik rendjüket több Portugáliából, Franciaországból és Spanyolországból ennek ellenére még egy évszázad sem telik el, s az alapítók közül Ignácot és Xavéri Ferencet a pápa a szentek sorába emeli.
John W. O'Malley könyve a Jézus Társasága történetének első negyed századát követi nyomon. Kezdetben a rend tagjai leginkább olyan tevékenységet folytatnak, melyeket már a kolduló szerzetesek is végeztek, de ezekre építve fokozatosan megtalálják saját szolgálatukat. Huszonöt év alatt átalakítják a hagyományos igehirdetés formáit, az általuk alkotott Tanulmányi Rend az egész világon befolyásolja az oktatási rendszert, tanácsadóként részt vesznek a Német-római Birodalom választófejedelmeinek béketárgyalásain, míg másutt kórházakat és börtönöket látogatnak, vagy éppen megszervezik a prostituáltak evangelizációját. Szemléletmódjuknak köszönhetően megújul a protestantizmus támadásaitól meggyengült katolicizmus, s a rendalapító halálakor Európán kívül már jelent vannak Dél-Amerikában, Kelet-Ázsiában és Afrikában is.
A kötet a jezsuita rend hármas jubileumának évében, Szent Ignác halálának 450., és első társai: Xavéri Szent Ferenc Boldog Faber Péter születésének 500. évfordulója alkalmából látott napvilágot.