A kenti Rochesterben született, de idestova harminc éve a kellemes
éghajlatú Délnyugat-Angliában él. Három lánya és egy unokája van. Eddig
tizenöt regényét adták ki mintegy hárommillió példányban – mindegyik az
első tíz között szerepelt a bestseller listákon –, és szinte
mindegyikben a saját élményeit írta meg a fájdalom, a gyötrelem és a
legyőzhetetlen lelkierő ábrázolásával.
Lesley hároméves volt, a
bátyja, Michael pedig öt, mikor az egyik szomszéd holtan találta
édesanyjukat a házban. Haditengerész apjuk a tengeren tartózkodott.
Lesley sokáig abban a tévhitben és azzal a szörnyű lelkiismeret
furdalással élt, hogy anyja egy játékban botlott meg, s a fejsérülése
okozta a halálát. Csak első házassága idején derítette ki, hogy a halál
tényleges oka vetélési szepszis volt. Nem értette, hogy ápolónő anyja
miért nem kért segítséget. Talán a gyerek apja miatt…
A testvérek egy
katolikus árvaházba kerültek, ahol elválasztották őket egymástól.
Lesley dickensinek írja le a helyet – ha véletlenül bepisilt, egész
éjjel a fején kellett viselnie a vizes bugyiját. Apja egy
házasságközvetítő iroda útján újra nősült, de Lesley mostohaanyjában
semmilyen anyai melegség nem volt. Katonai szervezetként akarta
irányítani az otthonát. Miután Michael bentlakásos iskolába ment,
ütötte-verte a kislányt. Idős korára azonban megváltozott, Lesley
műveinek lelkes olvasója volt, és végrendeletében a rájellemző, szigorú
pontossággal osztotta el csekély vagyonát négy örökbe fogadott gyermeke
között.
Lesley az első adandó alkalommal elmenekült otthonról.
Bébiszitterként vállalt munkát, de tizenkilenc évesen teherbe esett az
első barátjától. Gyermekét, Warrent egy anyaotthonban szülte meg. Se az
apjától, se mástól nem kapott segítséget. Olyan keserves helyzetbe
került, hogy négyhónaposan örökbe adta a fiát. Engedélyezték, hogy a 18.
születésnapjára írjon neki, de nem kapott választ a levelére.
Harminchét év alatt sosem kereste vele Warren a kapcsolatot. „Nincs
olyan nap, amikor nem gondolok rá” – vallja könnyes szemmel Lesley.
Az
örökbeadás után hamar férjhez ment Danhez, teherbe esett, de
hathónaposan elvetélt. Ezután otthagyta a férjét, belevetette magát
London éjszakai életébe, amolyan Playboy nyusziként dolgozott, és a
„tűn” kívül mindent kipróbált, amihez hozzájutott. Így ismerte meg a
második férjét, Johnt, aki tehetséges zenész volt, de ivott és
drogozott.
Lesley harminc esztendős korára már kétszeresen elvált
asszony volt, egy négyéves kislánnyal, Lucyvel. „Nem volt hová mennem,
fogtam hát a gyereket, és autóstoppal elindultunk Bristol felé.”
Az
egyik kamionos, aki felvette őket két évvel később Lesley harmadik férje
lett. A fess Nigel végre megbízható embernek bizonyult. Húsz évig éltek
együtt, két közös gyermekük van, Sammy 23, Jo 19 éves.
Lesley
ajándékboltot nyitott Bristolban, amely egy darabig nagyon jól
jövedelmezett, de a nyolcvanas évek végén egyre rosszabbul ment. Nos,
ekkor kezdett foglalkozni írással. A Georgia című regényben megírta az
árvaházi évek gyötrelmeit. Könyve éppen akkor jelent meg, amikor az
üzletét be kellett zárnia.
Aztán egy napon gondolt egyet,
összecsomagolt, és fiatalabb lányával elköltözött otthonról. Később
rájött, hogy hibát követett el, de túlságosan büszke volt. Nigelnak már
új partnere van, Lesleynek pedig a hírnév, a pénz és a jómód maradt. Meg
az unokája, akit imád.
Nagyon izgalmas, végig feszültségben tart, nem tudtam letenni.