A gyémántos Medzsidje-rend

A marseillei rendőrkapitány előszobájába udvariasan nyitott be egy középkorú, erőteljes férfi, akinek egyenes, büszke tartása az elegáns polgári ruhában is elárulta katona-voltát. Barna arcáról a zuáv-csapatok valamelyik tisztjének lehetett volna tartani, ha a piros fez, melyet félrecsapva viselt, nem mutatta volna, hogy török. A szolgával beküldte névjegyét a rendőrkapitánynak, aki ezt olvasta róla:YERBA EZREDES a párisi török nagykövetség katonai attaséja.Természetes, hogy az előkelő látogatót azonnal bevezették a rendőrkapitányhoz, aki udvariasan megkínálta őt hellyel és előzékenyen kérdezte:- Miben lehetek szolgálatára, ezredes úr?- Nagyon bizalmas és kényes dolog hozott ide, - kezdte a török, - de az ön kipróbált zsenialitása, melyről már annyit hallottam, reményt nyújt arra, hogy a látogatásom teljes eredménnyel fog végződni...A marseillei rendőrkapitány hízott ettől a dicsérettől és nagyképűen fölfújta magát, miközben a ravasz és hízelgő török így folytatta:- Nagyszabású, körmönfont lopásról van szó, amely azonban: és ez a különös! lehet, hogy nem is lopás...- Ezt nem értem! - vágott közbe a rendőrkapitány hüledezve. - Lopás, és mégse lopás?- Azonnal megmagyarázom, - mosolygott a török. - Íme, az előzmények. Két fiatal francia bejutott valahogy a Yildiz-kioszkba s a fölséges Abdul Hamid megajándékozta az egyiket a gyémántos Medzsidje-rend csillagkeresztjével, melynek három-négy millió frank az értéke...