"Bérharcos" munkásmozgalom vagy "államépítő" szocializmus?

Már javában tartott a második világháború, amikor 1943 márciusában megjelent Veres Péter írása a Magyar Csillag hasábjain. Az író számára nem volt vitás, hogy a magyar társadalom továbbfejlődésének egyetlen útja csakis a szocializmus felé vezethet. S éppen ezért oly fontos, hogy a progresszió különböző irányzatai szót értsenek; hogy a munkásság és parasztság tömegei - s ideológusaik - közös nevezőre jussanak e harcban. Mint írja: "Engem e kérdésben csak az vezet, hogy a szellem és a nép - paraszt és munkás - egymásra talál-e, és törekvésük meg tudja-e a szellem termékenyíteni egymást. Meg tudja-e a szellem embere értenie napi bajokban fuldokló tömeget és a mozgalmi jelszavairól lemondani nem tudó élcsapatot, és megtudja-e a bérmunkás valóságban élő és bérharcos eszmevilággal telített ipari munkásság érteni egyrészt a föld nélküli parsztság külön szempontjait, másrészt a szellem embereinek messze tekintő, népsorsra vigyázó, közösségépítő szocializmusát."