Veres Péter

Tyldesley A fáraó ítélete Joyce Tyldesley Bűn és bűnhődés az ókori Egyiptomban A kötet az örök boldogság földjén mindig mosolygó emberek helyett az ókori Egyiptom árnyoldalaival foglalkozik. A síremlékek falai jólétről, pompáról és boldogságról árulkodnak. Az elit védelme és uralma alatt mindenki éli a neki kiszabott életet -sugallták a freskók, fali képek, olyannyira, hogy felmerül bennünk, hogy az egyiptomiak feltalálták a tökéletes, bűnözés nélküli társadalmat, és hogy az előbb utóbb bűnözéshez vezető elégedetlenség és egyenlőtlenség a modern kor találmánya. Természetesen nem,. Mondja a könyv írója. Az ókori egyiptomi társadalom gondosan szabályozott gazdasági érdekek által vezérelt világ volt. A thébai és gízai síremlékek falait díszítő festmények egy nagyszabású propagandagépezet termékei, annak az ideális életnek a képei, ahogy a felsőbb osztályok szerették volna élni az életüket. A hieroglifákban is hiába keresnénk az élet komor oldalát. Ha mégis, akkor csak azért, hogy megmutassák, hogyan torolt meg az uralkodó egy igazságtalanságot. Volt még egy nagyon fontos tényező (ma önbeteljesítő jóslatnak neveznék), amely megakadályozta a nem túl kellemes események falra kerülését: az egyiptomi hitvilág szerint a falra vésett hieroglifák mágikus erővel rendelkeztek, és minden egyes véset egy igazságot hordozott magában, amelyek, ha már falra vésettettek-megvalósulnak. Természetesen a mindennapi élet a lakosok legnagyobb része esetében cseppet sem emlékeztetett a sírok falain található idillikus képekre -figyelmeztet a szerző. Az ókori egyiptomi társadalomban évszázadokon át egy jól meghatározható réteg, a lakosság mintegy hat-hét százaléka irányította és befolyásolta a javak elosztását. A szociális struktúra csúcsán a fáraó uralkodott tejhatalommal, akit rendszerint félistennek tekintettek. Ő birtokolta a birodalom összes javát, terményeit, és lakosait. A képzeletbeli piramis következő fokán helyezkedett el az a réteg, amely tulajdonképpen a hatalmat gyakorolta a fáraó nevében. A pár száz családból álló művelt elit jellemzően csak egymás közöt6t házasodott, így biztosítva az öröklés sikerét. Az egyiptomi igazságszolgáltatás rendszerének megértéséhez a legfontosabb helyszín Deir el-Medina, az a falu, amelyet mintegy öt évszázadon keresztül a thébai királysírokon dolgozó kézművesek laktak. Az ásatások során rengeteg olyan korabeli dokumentumot találtak, amelyekből kiderül, hogy a helyszín egy túlzsúfolt, klausztrofóbiás falu volt, lakói nagyrészt egymás között házasodtak. Gyakori vitáik és összetűzéseik nem egy esetben oly mértékben elfajultak, hogy a családok nemcsak a helyi bíróságokat vették elő, hogy ügyeiket elsimítsa, de közvetlenül a fáraóhoz is fordultak. A munkások szinte állandó kísértést érezhettek az arannyal megrakott sírok közelében. Természetesen akadt közöttük olyan is, aki nem volt képes ellenállni a kincs csábításának. Éppen ezért a kötet a világ második legősibb mesterségének az Egyiptom területén virágzó sírrablást tartja. A történelem folyamán már nemegyszer bebizonyosodott, hogy az állam fejlődésének szerves velejárója a bűnözés mértékének növekedése. Úgy tűnik, hogy a jólét és a népességgyarapodás, valamint a társadalom összetettsége egyeneses arányban növekszik a kapzsisággal és pénzéhséggel. Az egyiptomi tények egyértelműen bizonyítják ezt a teóriát, hiszen a dinasztiák fejlődésével együtt figyelhetjük meg a bűnözés mértékének növekedését, és az azokért kiszabott büntetések súlyosbodását is. A bűnözési hullámok egyes csúcsait akkor figyelhetjük meg, amikor a lakosság körében tapasztalható általános elégedetlenség a legmagasabb volt, míg a központi hatalom helyreállításával -és brutális büntetőintézkedések bevezetésével- a bűnözés a normális szintre állt vissza. A kötet foglalkozik az igazságszolgáltatás végrehajtóival, a korabeli Egyiptom bűneivel és megtorlásával, a királygyilkossággal, mint legfőbb bűnnel, Tutankhamon halálával, a sírrablással és a korabeli Egyiptom szexuális bűncselekményeivel. A kiadó: A fáraó ítélete eredeti, emberi, szórakoztató és értékes mű, amely felbecsülhetetlen tudásanyaggal egészíti ki az ókori egyiptomiak életéről szerzett ismereteinket. Az ókori Egyiptom sokak képzeletében úgy él, mint egy idilli hely, ahol bölcs fáraók kormányozták békés és gazdag birodalmukat háromezer éven át. A történészek azonban kételkednek ennek a képnek az igazságában, s gyakran próbálták lerombolni, hogy a nem szakmai közönségnek is bemutassák a hétköznapi egyiptomiak életének valóságát. Joyce Tyldesley könyve elsőként világít rá a Nílus-völgyi hétköznapi lét egy mindeddig bizonytalan aspektusára: az ókori egyiptomi bűnözőkről és tetteikről rántja le a leplet.

Veres Péter maga is napszámossorból indult.Jól ismerte a szegényparasztok életét.Magas irodalmi szinvonalon megírt művek.Elgondolkodtató és tanulságos.