Életünk, halálunk

"Meghalok. Meglásd, ebből nincs kiút. Ez egy kijelentő mondat, vagyis kettő. Aki mondta, egy kórházi ágyon feküdt, talán már az ötödiken ugyanabban a kórházban. Két vagy három alkalommal mondra, de rnindig várta, hogy egy komoly érv, egy heves tiltakozás, egy szívderítő történet elűzi a mondat komor állítását. Az apró démonokat el is űzte, de a halált nem. Akik számára fontos volt, azok nem találták meg az utat a gyógyuláshoz, akiknek kellett volna, azoknak nem volt fontos."

Vathy Zsuzsa az utóbbi évek novellaterméséből állította össze új könyvét, amelyet néhány éve még egészen másként tervezett meg. De közbeszólt a társ, Lázár Ervin betegsége és halála, s hirtelen minden és mindenki más megvilágításba került, 1956 hősei és a mai utcák hajléktalanjai is. Az egymásra rímelő és egymással feleselő elbeszélések kivétel nélkül a legnagyobb kérdésekról szólnak, arról, hogy élünk és meghalunk. Esendően és heroikusan, mulatságosan és tragikusan.