Túléltem a terrort 1954-1961

Vaszkó Tamás az egykori kőszegi katonaiskolai növendék, majd pécsi cőger maga is megismerkedett a népi demokratikus Magyarország jogrendjével, a kihallgatásokkal, a börtönnel és az ítéletekkel. Emlékezése egy ember emlékezése, egy olyan emberé, akinek a családjából volt, amikor egyszerre négyen élvezhették az ÁVH vendégszeretetét. Nem számított, hogy az egyik nagybácsi képviselő volt kisgazda színekben az Ideiglenes Nemzetgyűlésben, majd ugyancsak nemzetgyűlési képviselő lett az 1945. november 4-i választások után is. Rossz párt színeiben indult. Kisgazda volt.

Vaszkó Tamás emlékezése tanulságos és olvasmányos. Ha a történet nem lenne szomorú, még azt is írhatnám: élvezetes, mert vajon nem élvezetes-e a Kaposváron hozzájuk bekvártélyozott szovjet kapitány története, a képtelennél képtelenebb dolgok és ugyanakkor nem elszomorító-e az a naivitás, ahogy az egykori cőgertárs Újlaky Gumó mindent elmesél Thompson/Thomson angol kapitánynak a disszidálásáról, ami azután Vaszkó Tamás börtönéveit alapozza meg, azokat az éveket, amelyek nem feledhetőek és amelyek tanulságul kell(ene), hogy szolgáljanak a következő generációk számára. Tanulságul, hogy tudják: a kommunizmus nem olyan volt, amilyennek egyesek ma is láttatni vélik, hanem olyan amilyennek az azt átélők leírják. Embertelen és tisztességtelen, hazug és rágalmazó. Nem kellene, hogy ismét visszatérjen!
Szakály Sándor