Az ember és az igazság

Egy kiveszőben lévő emberfajta, az igaz ember védelmében íródott ez a kis könyv. Helytálló-e az a megállapítás, hogy az ilyenfajta ember eltűnőben van? Egyáltalán ismerős-e, érthető-e még ez a fogalom: igaz ember?
Hadd hívjak segítségül a meghatározásához egy verssort a bibliai költészetből: Az igaz ember igazságot cselekszik és igazat szól az ő szívében (Zsolt. 15:2) Aki belül is, a szívében is igazat szól, az elsajátított egy fontos tudományt: az igazságos gondolkodást. Ez a legnagyobb, legfontosabb emberi erény Igyekezzünk hát helyesen gondolkoznia ez az erkölcs alapelve (Pascal: Gondolatok, 347. sz. töredék).
Nem foglalkozhatunk azonban az igazságos gondolkodás szépséges erényével, az igaz ember eszményével anélkül, hogy az árnyoldalt, az ellenkező oldalt is szemügyre ne vennénk. Szembesülnünk kell a gondolkodásunkba befészkelődött sokféle igazságtalansággal, ami átüt a beszédünkön és beleszövődik cselekvésünkbe. A történelem egy darabját vesszük szemügyre ennek érdekében. Egy nevezetes per menetét követve közelítjük meg témánkat. Ez a per: Jézus pere, ahogyan a bibliai evangéliumok megörökítik.
Ne riadjon vissza azonban senki e könyv olvasásától, attól való féltében, hogy vallásos, hitbuzgalmi irodalmat tart a kezében. Örök tanulságokkal szolgáló történet Jézus pere, amelyet egy szempontból fogunk nyomon követni most: az ember és az igazság. Saját magunkat szeretnénk szemlélni e per tükrében. Az igazságtalanság és az igazság ellentétét szeretnénk megmutatni, a kettő drámai találkozását és küzdelmét szeretnénk szemléltetni.
Egy cél vezetett a könyvben foglalt gondolatok leírásánál: ezzel is az igaz ember fennmaradását szeretném szolgálni valamiképpen.