Wass Albert - Boldog-szomorú ember I.

Szólni Wass Albertről: maga is boldog szomorúság. Anya nélküli gyermekkora, a nagyszülői ház hagyományos magyar értékrendje, a léha békeidők és háborús haláltáncok Kolozsvára, Mezősége... Román megszállás Trianon ránk kényszerített diktátuma, a mezőségi tavak álomvilága, a havasok kegyetlen valósága és titkai, főiskola és egyetem külvilági tapasztalatai. Elhaló szerelmek és - a sajnálatosan szokásszámba menő - érdekházasság. Írói siker és háborús helytállás a fronton. Visszavonulás. Erdély exodusa... Mi lesz a jövője a vesztes népeknek Európában? A magyar emigráció erkölcsi hivatástudatával még messzebbre kerül a szeretett Erdélytől: számkivetve a "szabad népek" Amerikájába. A hontalanság álma a szabadság államáról... Az élet és a létezés nagy írója mindezekkel együtt Isten iránti maradandó hittel vallja tervezett életrajzi munkájának örökhagyó jeleként: "Fuit" (Voltam). Élt, volt, alkotott: ehhez kellett az elhivatottak "boldog" hite, a táltosi csodavárók hegyéleket bejáró és barlangmélyeket belakó biztonsága, és ugyanakkor a tapasztalatok terhével megrakott lélek már-már feloldhatatlan "szomorúsága". Nemzetlétünk vagy nemzet-nemlétünk nagy kérdésének örök feltevése - minden írásában. (Részlet az előszóból)