Trónszék

1988-89. Magyarország a rendszerváltás idején. Egy fiatal, vidéki fiú élete is gyökeresen megváltozik. Tragédiák sora kényszeríti arra, hogy Budapestre költözzön és célja elérése érdekében, ha a háttérből is, de részt vegyen az üzleti élet és a politika útvesztőiben.   Sorsa jobbra fordulását reméli. Barátság, szerelem, gazdagság és megannyi csapda várja. Hogy boldogságot találjon, előbb meg kell adnia a császárnak, ami a császáré... Ott állt az úton, pislogta könnyes szemmel a mozgó dobozt, amíg az el nem tűnt a földút kanyarulatában. Aztán felocsúdott. Félve belépett a házba. Szédelgett. Kábán látta a mentősök eldobott kesztyűit, orvosi eszközök maradványait. Kereste a vért vagy bármit, amitől ő is felfoghatja a felfoghatatlant. - Nagy változások jönnek. Ez a pénz elég ahhoz, hogy új életet kezdj. És még több pénzed lehet. A fű alatt már rabolják a fél országot. A másik felét meg bagóért árulják. Mindenki részt kíván az állami vagyonból. A téeszekből és gyárakból viszik, amit csak mozdítani lehet. Apámtól azt is hallottam, hogy még az oroszok is mennek haza. Rengeteg barátom van. Tudom, hogy mit, hol, hogyan érdemes lenyúlni. Szebben mondva magánosítani. Mindenféle vállalkozások indulnak, béték meg káefték vagy mik alakulnak. - Ez nem tűnik törvényesnek. - mondta Tamás halkan. - Nem kell aggódni. Mindenki ezt csinálja. Kicsiben vagy nagyban. Én majd intézkedek. Te maradhatsz a háttérben, mint csendestárs. Nem kerülhetsz bajba. - mondta János és próbált nagyon meggyőző lenni. Egy pár éve olvasott könyv utolsó sorai jutottak eszébe. ,,Bomlott az átkos rendszer, bomlasztotta önmagát, és bomlasztották kívülről is. Hogy helyet adjanak egy másik, szabadabb, talán túlságosan is szabad, talán még átkozottabb jövőnek. De ki tudhatta ezt akkor? A nagy és ittas várakozásban, az önfeledt reménykedés közepette." Tulajdonképpen nem is nagyon érdekelte. Mi köze neki ehhez? Fog az ő keserves élete ettől változni?