Hősökről

Carlyle beszél, dörög, ostoroz, gúnyolódik, korhol, világosságot gyújt és elrejtett szépségeket mutogat. Folyóiratokban hódította meg Angliát és a művelt embereket. A legnagyobb hatást mégis - On Heroes, Hero-worship, and the Heroic in History - című felolvasás-sorozata keltette. Ezek a felolvasások vannak ebben a könyvben magyarra lefordítva. A nagy hatás érthető, ha meggondoljuk, hogy ezekbe van voltaképpen egész világnézete és gondolkodásmódja beépítve. Az ő felfogása szerint a világtörténelem nem egyéb, mint a nagy emberek - a hősök - munkájának összessége. Amit a szemeinkkel magunk körül látunk, az a hősökben lakozott gondolatoknak materializálódása. Éppen ezért - írja - a hősök kultusza most és minden időkben az emberi élet hatalmas éltetője. A vallás erre van alapítva. Az egész társadalom ezen nyugszik. Így néz ő fel a hősökre - Odinra, Dantéra és Shakespeare-re, Lutherre és Knoxra, Mahometre, Johnsonra, Rousseau-ra és Burnsre, Cromwellre és Napóleonra. Mindazt, amit róluk hallott vagy olvasott, hatalmas agyvelejében feldolgozta, életüket összefüggésbe akarta hozni az eseményekkel és azután hódoló tisztelettel rakta emlékezetük talapzatára. Magasba nyúló monumentumok ezek a tanulmányok. Még most is, majdnem száz esztendővel első megjelenésük után, földbegyökerezett lábakkal áll meg előttük az ember és önkénytelenül azt suttogja - mennyi erő, mennyi szépség! - szól az első magyar kiadás bevezetője. S hogyan szólnak ezek ma, csaknem 220 évvel később? Nos, azt kell mondjuk, ugyanolyan erővel. Úgy tűnik, Carlyle időtlen. Az is kell legyen, mert témája időtlen. Ezért ajánljuk elektronikusan az olvasók figyelmébe.