Az imago Dei értelme a Barthi és a Barth utáni teológiában

Dr. Szűcs Ferenc 1985-ben, Vályi Nagy Ervinnél írott doktori disszertációja most jelenik meg először nyomtatásban. Bár a megjelenés régóta váratott magára, tanítványai előtt egyáltalán nem ismeretlen ez az antropológiai mű, hiszen különös feldolgozása és ismeretanyaga okán egyetlen, még írógéppel készített kézirata a mai napig kézről kézre jár a Hittudományi Karon.

Az imago Dei értelmezése a barthi és a Barth utáni teológiában című tudományos dolgozata nemcsak a teológusok, de a művelt nagyközönség számára is az újdonság erejével hathat, hiszen arról az emberről szól, aki a teremtő, megváltó és megszentelő Isten által sokkal több, mint amit általában gondol magáról. (Békési Sándor)

DR. SZŰCS FERENC (1942-2020) a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának rendszeres teológiaprofesszora volt 1985-től haláláig. Református igeteológus, a Szentírás tanítását kutató, tudós tanárember, gondolkodó, akinek Kálvin útmutatásain alapuló munkái elsősorban Karl Barth és Emil Brunner hatását mutatják. Több mint harmincöt éven át volt teológusnemzedékek nagy tekintélyű és tisztelt oktatója, akinek az élet, az egyház és a társadalom teológiai kérdéseiben írott művei a consensus ecclesiae, az egyetemesség évezredes közös gondolkodásában fogantak (Dogmatikai prolegomena, 1991; Hitvallásismeret, 1996; Teológiai etika, 1993; Tükör által. Válogatott írások és tanulmányok, 2004; Kálvin olvasása közben. Válogatott írások, 2016).