Nagy Imre - Egy 20. századi magyar sors a grafológia tükrében

Az elmúlt évben az 1956-os forradalom ötvenedik, és Nagy Imre születésének 110. évfordulójára emlékeztünk. Meglehetősen ellentmondásos kép él a nemzeti emlékezetben e különös és tragikus pályát befutott politikusról.
Ki volt valójában? Hős vagy áldozat? Karrierista politikus vagy közösségi eszmékért lelkesedő ember? Kényszerhelyzetbe kerülve tehetetlenül veszítette el az életbenmaradás lehetőségét vagy önmagát vállalva, erkölcsi megfontolásból választotta a halált?
A grafológia feladata, hogy egy ember személyiségének legmélyebb rétegeit tárja fel a kézírás jellemző jegyeinek segítségével. A kézlyegyeket is élőként tudja vizsgálni fennmaradt kézírásaik alapján.
Az írásképbe rögzített üzenetet kell elolvasnunk, a grafológusnak kell a talán el sem hangzott, személyes vallomást rekonstruálni, és tisztán megszólaltatni az utókor számára.

Nagy Imre 19161957 közötti 41 évet átfogó kézírásain alapuló tanulmányunk talán közelebb visz annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy hős volt vagy áruló.
Könyvünkben az első világháború olasz frontjára érkező 19 éves Nagy Imre testvéreinek írt levelétől a halálos ítélet fenyegetésével szembenéző öreg 1957-es kihallgatási jegyzőkönyvének profetikus aláírásáig követjük végig az elmúlt század nagy magyar alakjának sorsát, életeseményeit, személyiségfejlődését.