Kanizsai boszorkányok

Ezt írja nekem a saját édesanyám: "Piroskám, drágám, menj vissza, és kérd meg a főorvost, hogy mégiscsak végezze el azt a műtétet. Most már nem fog lebeszélni róla. Bálintra nem számíthatsz, bármikor otthagyhat téged. Most is elintézte velem a dolgot egy bocsánatkéréssel, hogy teherbe ejtett. Ne engedj neki mindig: állj a sarkadra végre!"

A szörny azt a kérdést soha nem teszi fel magának: ki hozott létre engem? A szörny roppant pragmatikusan gondolkodik. Amit el kell végeznie, megcsinálja, még csak lelkesedést sem mutat, vagy dicséretet sem igényel. A lábaimmal lép, a kezemmel nyúl valami után, a szememmel tájékozódik. Soha nem látom. Nem is érzem. Csak a tetteim következményein látom, hogy még itt lapul bennem. És a cselekedeteim hullámverésén.

Tartalomjegyzék:
ELSŐ FEJEZET 5 Én mindent lassan kezdek el 7 Miért én élek? 23 Keress egy lyukat a falban! 62 Sírnak a galambok 103 Szeretet 128 Nehogy elcsaládosodjál! 146 Minek nézel te engem? 171 MÁSODIK FEJEZET 191 Amikor leszakad az ég 193 A szörny 231 Zűrzavar 251 Látóhatár 265