A székely és az ótörök írás jeltörténete - Bevezetés a történeti összehasonlító jeltörténet módsztertanába

A szerző hatalmas feladatra vállalkozott, amikor vállalt feladatát igyekezett teljesen újszerű módon megoldani. Úgy véljük, hogy a magyar tudományosság nem fog szó nélkül elmenni munkája mellett. Munkásságáról korábban elsősorban a Zürichi Magyar Történelmi Egyesületben tartott előadásaiból, illetve azok nyomtatásban kiadott anyagaiból szerezhettünk tudomást. Tette mindezt úgy, hogy bármilyenféle írástörténeti oktatásban részt vett volna, annál is inkább, mivel hazánkban egyetlen felsőoktatási intézményben sincs általános írástörténeti kollégium. Sőt - legjobb tudomásunk szerint - a múltban sem volt ilyen. A latinisták, iranisták vagy turkológusok a maguk szűkebb szakterületein belül maradva ismerték meg az általuk tanult nyelvek írásrendszereit és mestereik nyomán esetleg azok gyökereit is... Szerzőnk könyve nyilvánvalóan vitákat fog gerjeszteni. Ő maga is vitatkozik több szerző nézetével és a megfejtéseikkel, így például Harmatta János iranista akadémikussal a hazai hun feliratokkal kapcsolatosan - jogosan... Ismeretes, hogy a turkológusokon és iranistákon kívül például régészek is foglalkoztak rovásfeliratokkal, tehát a szerzőhöz hasonlóan olyan szakemberek, akik nem kaptak írástörténeti felkészítést, hanem önképzés révén láttak munkához. Ilyen volt például Vékony Gábor, vagy korábban Nagy Géza és Csallány Dezső, sőt a jeles etnográfus, rovásírás-szakértő Sebestyén Gyula is, aki a magyar rovásírás emlékeit először adta ki teljességre törekvő, közismert kötetében... Mindezek ellenére általánosan elfogadott álláspont az, hogy a nyelvészek, filológusok avagy történészek oldaláról szerzőnket amatőrnek kell tekinteni. Véleményem szerint azonban ezt a kifejezést vele kapcsolatban pozitív jelzőként kell alkalmazni. Szakirodalmi tájékozottsága is jelentős. Anyagait alapos, szigorú rendszerességgel, valamint aprólékossággal dolgozta fel, és egyöntetű formában közli eredményeit, ami nagyban megkönnyíti a különben egyáltalán nem könnyű tudományos téma megértését... Szekeres István munkája különben nem „öncélú", hanem mélyen érinti a magyar őstörténet több lényeges vonatkozását is. (Erdélyi István - A sorozatszerkesztő előszavából)