Torzmagyar - Helyzettudatok - és irodalmunk egyetemessége

Én vagyok torzmagyar - e könyv legelső sorában sietek ezt kijelenteni, mert tudom, hogy magyarázattal tartozom, mielőtt még félreértenének. Kisebbségi magyarnak születtem, torz és egyre torzítóbb világba; életem első negyven-ötven éve (egy fél évszázad!) torzulásaim leküzdésében telt el - de azt nem tudom, hogy mekkora sikerrel jártam.
Ennek a könyvnek a műfaját sem tudom, nem is akarom meghatározni. Talán utószó a most emlegetett fél évszázadhoz; vagy előszó a következőhöz? Vagy valami egyéb? Eldönti az olvasó, aki magyar, de legalábbis tud valamit a magyarokról, irodalmukról, hiszen csak magyarul olvashatja ezt a könyvet. (Mennyi "magyar" egy mondatban!) Gondolom, ezért is adhattam a kötetnek ezt az őszintén torz címet.
Szávai Géza

Szávai Géza 1950-ben született a székelyföldi Küsmődön. A nyolcvanas évek végétől Budapesten él. Fontosabb művei: Séta gramofonzenére (regény), Oszlik a bál (regény), Utóvéd (regény), Székely Jeruzsálem (esszéregény), Ki látott minket meztelenül (regény), Kivégzősdi (elbeszélések), Helyzettudat és irodalom (esszé), Lánc, lánc, Eszterlánc (vázlat a gyermek világáról), Burgum Bélus, a mesterdetektív (humoros áldetektívregény-sorozat gyerekeknek).
Torzmagyar címen három évtized alatt írt esszéiből válogatott egy kötetre valót.