Napló és visszaemlékezés

Szántó Judit abban a hat évben volt József Attila élettársa, amikor a költő életműve klasszikus érvényűvé érett. Személyes hangú tanúskodása sajátos betekintést enged egy feszültséggel és ellentmondásokkal teljes kapcsolat történetébe, de sok fontos és érdekes ismeretet ad József Attila különleges sugárzású szellemi műhelyéről, életműve történelmi, társadalmi hátteréről is.
E könyv külön értéke, hogy Szántó Judit 1938 és 1946 között vezetett naplóját és 1948 elején született visszaemlékezéseit egyaránt tartalmazza. Jól érzékelhető így az emlékek módosulása, ahogyan Szántó Judit a költő tragédiájának döbbenete, kíméletlen, önmarcangoló őszintesége után az idő múlásával a kapcsolat emlékének szépítésére hajlik, de egyúttal az is észrevehető, hogy mit tartott igazán fontosnak. A kötetet jegyzetek egészítik ki, amelyek nemcsak a József Attila világával elmélyültebben foglalkozni akarók számára teszik használhatóbbá, hanem több, az irodalomtörténet számára is új filológiai és életrajzi érdekességre hívják fel a figyelmet.