Karikatúra és groteszk a magyar középkorban

E kötet, amelyet most kezében tart az olvasó, a népvándorlás és a honfoglalás korától körülbelül az 15001540-es évekig tekinti át az anyagot. Ami teljességgel újszerű benne, hogy az irodalmi alkotások mellett a képzőművészeti vonatkozásokat is tárgyalja, összehasonlit, összefüggéseket keres, az irodalom és a képzőművészet jelképeit, szatirikus formáit veti egybe. Mégpedig az egyetemes és európai szimbólumrendszerek keretében. Rendkívüli módon érdekeltek a pogány, illetve keresztény jelképek és összefüggéseik. A szakrális és profán művészeti tevékenységek kapcsolata, és különösen a karikatúra mint ősi kifejezőeszköz kialakulása kultúránkban. A közhiedelem föltételezi, hogy a karikatúra csak a sajtó megjelenésével születik meg, holott annak előképeit nemcsak Breughel, Bosch és mások művein, nemcsak szárnyas oltárokon, templomi freskókon, hanem az ősemberek barlangjaiban is fölfedezhetjük. Sőt, sok vonatkozásban akár szorosnak is mondható a szellemi kapcsolat és az azonosság évezredek karikatúrái között. Utazásaim során ezeket a kérdéseket tanulmányoztam Észak-Spanyolországtól, Dél-Franciaországon keresztül egészen Erdélyig, a karikatúra, a szatíra és groteszk kérdésköreit, gyűjtöttem a témámba vágó példaanyagot. Egyszóval több évtizedes tapasztalataimat igyekezem összefoglalni ebben a kötetben. Mindemellett fölgyülemlett anyagomnak pusztán jéghegycsúcsa ez a tanulmány. Közeledvén az 1996-os és a 2000-es történelmi forduló, célszerűnek láttam, hogy a tervezett munka megírásával tisztelegjek magam is. El is készültem 1995-re. Még ösztöndíjat is kaptam megírására, de elegendő pénzt, hogy munkám meg is jelenjen, már nem. Ezen sem bánkódtam. Örömömet úgysem a megjelenésben, hanem magában a kutatómunkában, az anyag földolgozásában és rendszerezésében leltem meg. Nincs megjelenés-éhségem, éppen eleget publikálok, egyéb könyveim sorban napvilágot láttak, ezért aztán lemondtam a kéziratról, azzal a jelszóval, nem én veszítek, ha nem jelenik meg, és odaadtam Biernaczky Szilárdnak, csináljon vele azt, amit akar. Úgy látszik, nincs fafűtéses kályhája, ezért azután jobbnak látta, ha kiadja az évforduló után nyolc esztendővel.
Szalay Károly