Írások I. - Tanulmányok, eszék

Érdemes figyelmesen hallgatni, amikor Szabados György leül a zongorához. Nem árt odafigyelni arra, amit játszik. Egészen különös, egészen megrázó lehet az, amit hallunk. Közel áll ahhoz a "borzongáshoz", amellyel Platón szerint kezdetét veszi a gondolkozás. Gondolkozni pedig, akár tetszik, akár nem, elengedhetetlen. Szabados György zenéje ébresztő zene, és ha van fontosabb a gondolkozásnál, az csakis az éberség lehet. Szabados Györgyre akkor is érdemes odafigyelni, amikor beszél, ugyanis egy eleven észjárású, éber gondolkozót ismerhetünk meg a személyében. Ami annyit jelent, hogy nem elméletek mögé fészkelí be magát, nem rendszerek falai mögül beszél, hanem úgy tud szólni a dolgokról, hogy a szavainak személyes hitele van. Hogy miért? Talán annak köszönhetően, amit Hamvas Bóla így szokott mondani: "Ezt én leellenőriztem." Szabados György leellenőrzi azt, amiről beszél, átengedi, átszűri rnagán, vagyis átszitálja a szellemén, a lelkén, az érzékein. Nem árt figyelmesen olvasni Szabados György írásait, mert a lényeget célozzák, pontos megfogalmazásokban. Nemcsak tudás, de szív és lélek van ezekben az esszékben, és még valami. Meditatív csend, ami a kikezdhetetlen állítások alappillére. Csupán ilyen módon lemérve a dolgokat, és csupán ilyen alapállásról megszólalva mondhatja valaki: "Zenét szerezni, meglehet, igen nagy dolog. Én mégis úgy tekintem csak, mint hírt adni arról, hogyan is áll, merre bolyong bennünk a lélek. Danyi Zoltán